2009. dec. 22.

... elfáradtam már nagyon...

....sorsomat már Rád hagyom... szól egy egyházi ifjúsági gitáros ének. Ezek a sorok visszhangoznak már napok óta a fejemben, de még mindig nincs vége - mármint a feladatoknak.


A vásár után újfent belevetetttem magam a helyettesítésbe, párhuzamosan az ott kapott megrendeléseket és a családi ajándéklistáról varrogattam. Két megrendelést, ami nem kifejezetten karácsonyi - már átkértem januárra, a családiról is húztam ki ezt-azt, így már csak egy asztalterítő marad, ami viszont nem patchwork. Az imént végre elpakoltam az anyagkupacokat, már csak a terítő taftjai fénylenek a gép mellett. Hallelujah!!!


A tennivalók listájáról is folyamatosan húzogatok ezt-azt, hogy ne nyomasszon, mennyi minden vár még rám. Végül is, nem a ragyogó fürdőkádtól, a pókhálómentes mellékhelyiségtől, vagy a 10 féle süteménytől ünnep igazán az ünnep. Legalábbis remélem. Azért a mézeskalácsillat az hiányzik... :-(
Sőt, a rántott hal is lehet tengeri filéből, nem kell feltétlenül pontynak lennie. Meg a kalács is lehet az ünnep reggelén bolti, nem anyasütötte.


Eredetileg ma már letettem volna a lantot, de a kedvenc helyemen lebetegedett egy kollega, így még holnapra is kaptam felkérést, amit el is vállaltam. (... és ehhez 3/4 5-kor kell kelnem brühühü...)
A jövő hétre viszont "szabadságot" vettem ki!!!! :-))))) A történet hozzá majd később.



A képek illusztrációk, friss rendelések és megmaradt vásárfiák vegyesen.








Ja, és a lényeg! Ha addig nem jönnék, áldott, békés, meghitt karácsonyt kívánok minden erre tévedőnek!

2009. dec. 10.

Én elmentem a vásárba...

és már meg is jöttem belőle.

Ott hagytuk abba, hogy este lett és reggel és felvirradt az első vásári napom. Ahogy benépesültek körülöttem a termek, a folyosók, a környező épületek a vásárosokkal, a beszélgetések alatt kiderült, hogy nem vagyok jó helyen. A kézművesek egy másik épületben voltak, amelyikben én voltam, ott a "bazárosok" voltak. Tetejében egy tanterem belső sarkába voltam bedugva. Nagyon sokan a nézelődők közül csak bekukkantottak a terembe, engem és a portékámat meg se látták Vagy ha igen, ezen a helyen ez nem érdekelte őket.
Másnap-harmadnap már kicsit többen voltak, akik hozzánk ( a teremben szalmás/csuhés/mézeskalácsosokkal voltam együtt) is benéztek.....


....mert ezt látták az ajtóból.

Azért panaszra semmi okom, dícséretből, elismerésből vagy fél évre valót betankoltam.... :-))) Ha én Márta néni lennék, most jól bekategorizálnám a látogatókat, de nem vagyok, így csak néhány gondolat:

Szinte mindenki tudta, mit lát, és én már ezt is eredménynek tudom be.
  • Nézd, pecsvör!
  • Látod, ez a foltvarrás.
  • Tudod, a szomszédban a Mari néni is csinált már ilyet!
  • Emlékszel, én is próbáltam már egy takarót varrni!
  • ..bár elhangzott egy "pontvarrás" és valami a rongyokkal is kapcsolatban :-)

Természetesen jutott minden napra néhány nagyon kedves beszélgetés is, akiket valóban érdekelt, hogy mi ez, mennyi a munka benne, miből dolgozom. Tipikus kérdés volt, hogy honnan van ennyi időm, főleg, amikor a gyerekek létszámát is megtudták! :-)

Tartottam gyorsított középhaladó tanfolyamot, amikor különböző apróbb techikai fogásokat magyarázgattam, javasoltam elkezdett munkák folytatásához módszereket.
  • Volt, aki ezt visszautasította. :-) Történt ugyanis, hogy a szaloncukrot vizslatta valaki, hogy hogy a csudába is kéne összerakni. Felajánlottam, hogy elmondom a méreteket, ne szenvedjen majd otthon az arányos kialakítással. Szinte sértődötten utasította vissza, ki tudja azt ő találni egyedül is.No comment.
  • Volt, aki azért vett meg 1-1"mintadarabot" az aprókákból, hogy könnyebb legyen visszaemlékeznie, ha meg akarja varrni. Érdekes, egyáltalán nem sajnáltam. Volt már téma valahol, hogy ez milyen izé dolog. Engem nem zavart, sőt örültem, hogy új ötleteket adhattam neki.


Itt debütált a cégérem, amit a fejlécben és a honlapon is láthattok. :-) Nagyon örültem, hogy a névjegykártya és a csomagzáró etikett is időre elkészült, hogy teljes legyen az összhang, és profi (legalább) a kinézet.

Elég nehéz volt "berendezni" a sarkot, hisz ez alapjában egy tanterem (anno a magyartermünk volt...), estlegesek az egymás ellé helyezések, nehézkes volt a falra rögzítés.

Tapasztalatszerzésnek kiváló volt ez a vásározás, jólesett a 3 gyerekmentes nap is. Anyukám meg folyamatosan kényeztetett. Reggel ébredés utáni hátmasszírozás (elszoktam az otthoni ágyaktól...), ebéd frissen főzve helyszínre szállítva, egyik este meg HALÁSZLÉ!!!! - csak hogy kibírjam karácsonyig a köv. halászléig!


A sok-sok megmaradt munkát pedig folyamatosan pakolom a Meskára! :-)))

2009. dec. 4.

Iglice Foltműhely

....nyitogatja kapuit! :-))))

Örömel értesítem minden kedves (és kedvetlen) olvasómat, hogy hosszas előkészületek és vajúdás után megnyitja - virtuális - kapuit kis műhelyecském, az Iglice Foltműhely.

Nézz körül nálam, időzz a galériában, idézd föl emlékeidet és tedd föl kérdéseidet, ha tudok, nagyon szívesen segítek! :-)

Az elkövetkező 3 napban személyesen is találkozhatunk az előző bejegyzésben már hirdetett keceli virágkiállításon.

(most megyek vásározni, este jövök élménybeszámolni....)

2009. dec. 3.

Meghívó

ide! :-))


Még nyár végén vetette föl édesanyám, hogy hazajöhetnék a Virágkiálításra kiállítani/árulni/vásározni. Mivel nem csak a patikai helyettesítés szerepelt középtávú terveim között, hanem a foltvarrás mint vállalkozás beindítása is, így ez kiváló lehetőségnek mutatkozott. Nosza, vágjunk bele!
Elkezdtem kiépíteni az árukészletet, de mennyit? melyik modellekből? kis- vagy nagyszériás? Röpködtek a kérdések, dilemmáztam. Az időm meg közben vészesen fogyott, amiről a bőséges helyettesítenivaló is gondoskodott....
Aztán csak összeállt egy kisebb mennyiség, és ma reggel végre hazaérkeztem. Délután berendezkedés - bőséges kiállítanivalót is hoztam, és holnap indul a nagy megmérettetés! :-)))


Szóval:

SOK SZERETETTEL VÁROK MINDENKIT A "PIROS ISKOLA" EMELETÉN A 26. TEREMBEN PÉNTEKTŐL VASÁRNAPIG!

Aki még nem járt Kecelen virágkiállításon, és ideje engedi, ne hagyja ki! Gyönyörű virágkompozíciók, kötészeti versenyek, és mindenféle árusok - virágosok és "bazárosok" találhatók 3 hatalmas iskolaépületben + 1 sportcsarnokban! Programok a kicsiknek! Fazekasremekművek (már láttunk néhányat, tényleg nagyon szépek), rengetegféle különleges cserepes virág - az egyik iskolaépületben csak ők vannak.

Izgatottan és várakozással tekintek az elkövetkező néhány nap elébe......

2009. nov. 26.

Nevet változtattam....

két kis légypiszok került az első két nevem közé.

Ugyebár a diploma mellé eddig automatikusan csak az orvosok és a jogászok kapták meg a doktori címet. Aztán egyszercsak kitalálták az okosok, hogy járjon biz ez a gyógyszerészeknek is. De ne csak a frissen végzetteknek, hanem - kérésre - az öregebbeknek (khmmm...) is.

És hosszas vacilla után ma végre elintéztem. Ha már úgyis mentünk a nagylánynak első személyit csináltatni (hogy szalad az idő!), egy sorbanállással megúsztuk.
Pechemre az útlevelet nyáron újíttattam meg, így azt hagytuk. A személyi és a jogsi összesen 8000-be fájt, az egyetemtől 10000 körül kapnék díszes doktori oklevelet.

Megér nekem ez a két betű ennyi pénzt? Egyáltalán nem érzem magam többnek/másnak. A foltvarrós névjegykártyámon nem is fogom feltüntetni.

Az aláírásom ráadásul olyan ronda lett, kétszer akartak új papírt adni, próbáljam meg újra.... Iszonyat, mennyire elfelejtettem kézzel normálisan írni.
Emlékezve Márta néni szösszenetére, a frizurámmal se strapáltam magam, úgyis mindegy hogy nézek ki olyan lehetetlen fotókat tudnak készíteni. Mindezek tetejébe a hajpántot is ki kellett venni a fejemből, és aki ismer, az tudja, hogy az tartja össze a fejemet....meg rajta a hajamat...

Azt se tudom, még hány helyen kell kérelmezni/módosítani/bejelenteni/informálni a T. hatóságot.

Szóval ez történt ma.

2009. nov. 16.

Haladó tanfolyam

Szombaton ólomüveg-technikát tanítottam az érdeklődő és igen lelkes klubtársaknak.
Ismerkedtünk a pántkészítés rejtelmeivel, a ferdepántkészítő kütyüvel, sőt gombostűk segítségével is megtanultunk ilyet készíteni.
Nem kész anyagcsomagok voltak, hanem mindenki szabadon garázdálkodhatott a festett anyagaimból, amit nagy örömmel tettek meg a lányok! :-))
Nagyon ügyes volt mindenki, de - szokás szeint - túlterveztem magunkat, így a második (nagyobb) project csak félig készült el.


Először kétoldalas ragasztófátyollal és egyenespánttal dolgoztunk....


...aztán "freezer paper"-rel és síma ragasztós vetexre rögzítettük egy kép alkatrészeit. 4 képet vittem, 3 lett a befutó, azokból dolgozgattak. Ehhez már bóti anyagot is vittem. Nagyon szép színösszeállítások születtek.


Sajnos a fekete ferdepántolásra már nem maradt idő....


... de remélem, ügyesen befejezik! :-)
(most szombaton a klubfoglalkozáson is okítok egy érdekes új technikát)

2009. nov. 8.

Készülődés

Finisében van a "titkos project", remélem 2-3 héten belül elkészül.... :-)))
Ehhez fotóztunk tegnap délelőtt egy ismerősünkkel, míg a többiek Decathlonost (futottak) bicajoztak és görkoriztak. Holnap kapom meg a szerkesztett képeket.
Ez itten egy elkapott pillanat:

(éppen az egyik első takarót, amit az akkor 6 éves nagylánynak készítettem, hozom fotogén állapotba...)

...s előtörtek az emlékek: 2001 novemberben kaptam meg a Pfaffot (tiptronic 2030), utána januárban volt Orsi 6. szülinapja, akkor kapta. Ez volt az első komoly munkám az új géppel, gépi applikáció, spéci tűzés, felső anyagtovábbítás - jól vizsgázott.
A takaró meg azóta is jó szolgálatot tesz, még mindig bírja a gyűrődést.

2009. nov. 7.

Határtalanul

...van most Pesten a várban (országos foltvarró kiállítás + a Magyar Foltvarró Céh 20 éves jubileuma).

Idén ismét nélkülem kénytelenek megrendezni. Pedig az úgy volt kérem szépen, hogy
  • én szépen kiveszem itthon az őszi rendes szabadságomat, és
  • felvonatozok a foltos társakkal,
  • ott fent jól kigyönyörködjük, kipletykálgatjuk magunkat,
  • kiürítjük a pénztárcáinkat
  • talákozom az indexes topikosokkal és egyéb szívemnek kedves ismerősökkel
  • és jól felöltődve este szépen hazavonatozok.

Aztán elővettem az összes matematikai tudásomat, osztottam-szoroztam az időmet, a házimunkát, a gyerekekkel való eltöltendő minőségi időt - és úgy döntöttem, maradok - mármint itthon. Legalább hétvégén legyek főállású anya.

Ugyanis ha ez ember lánya élete párja éppen munkát keres, az ember lánya meg annyit dolgozhat, amennyi megkeresése csak van - akkor az ember lánya elvállal mindent, ami a józan ész határain belül van. Ebből kifolyólag vagy reggel nem látnak, vagy este, heti 1x pedig csak este 7 után érek haza két patika után (hajnal fél hattól).

De amikor a legkisebb megkérdezi az apjától, hogy ugye holnap este végre látjuk anyát, akkor az ember lánya szíve nem kicsit fáj. Amikor kész tényként beszélnek a Decathlonos futásról, és már mindent lerendeztek vele kapcsolatban - amiről én még nem is hallottam, akkor egy kissé kívülállónak érzem magam. Amikor a vidéki mamát kell hívni mert a zuram elmegy két napra és én máshogy nem tudok menni dógozóba, a házbeli mama meg friss visszérműtött akkor egy kicsit elgondolkozom - valóban ezt és így akartuk?

De ha egyszer annak a patikának ilyen lehetetlen a nyitvatartása (6-22, bár a betegek ennek nagyon örülnek), és én kellek nekik a többiek szabadságolása idején, hát legyen. Amíg a zuram nem talál munkát, talán kibírjuk. Aztán majd lazítok, és újra főmami leszek. Csak minél hamarabb legyen már!

Párhuzamosan persze készül a vállalkozásom is, meg elvileg 4 hét múlva egy vásárban az asztal túlsó oldalára ülök - és halvány lilám nincs, hogy mennyi minden legyen az asztalon, és azokat mikor állítom elő...

Szóval ezért kénytelenek nélkülem találkozni a többiek a Várban.

2009. okt. 19.

Virág-takaró

Férjem családja apai ágon igen terjedelmes.
Anyósomék tízen voltak testvérek, a Virág-família. Páromék 14-en unokatestvérek. Közülük a legfiatalabbnak a sorban idén tavasszal született első gyermeke, a 24. a harmadik generációban.

A kicsilány keresztneve édesanyja vezetékneve lett, Virág. :-)))


Naszóval, neki készült ez a kis takaró. És azért nem tipikus kislányszínekkel, hogyha lesz majd fiútestvére, neki is jó legyen...



A mintával alapost póruljártam. Az anyuka kérése valamilyen "darabokból készült", hagyományos pw. volt, nem kifejezetten babás mintás.
Én éppen szerettem volna kipróbálni a Bonnie-féle ananászmintát úgy, hogy a színek csoportosítva vannak. Dolgoztam már ezzel a mintával, a csoportban is tanítgattam, közel áll a szívemhez.
Végül nagynehezen megszültem. A következő nehéz szülés a keret volt, ill. a bordűrminta. Ez végül a minta közben leeső felezett háromszögekből lett. Sehogy nem találtam megfelelő zöldet a külső keret számára, ami se nem túl sötét, hisz az kell a pánthoz a szélére, se nem túl világos. Aztán a festett anyagaim között találtam rá erre a nagyon kellemes tavaszias zöldre, ami szinte teljesen elfogyott -50x50-es darab volt - pont elég lett.

Az utolsó "szülés" a tűzés volt. 3 hónapig vajúdtam vele. És ez lett belőle:



A közepe - mint egy virág - szirmokat kapott, a sarkok mint a levelek. A keretek bogyózott kukacolást kaptak, 4 pillangóval spékelve.
Miután hétvégén végre átadtuk, ezért végre bemutathatom. A múltkor csak a csüccskét láthattátok! .-))
Fotóztam a fázisokat, majd szülök belőle egy magyarított "tutorialt".

2009. okt. 7.

Szortírozás

Ahhoz, hogy nagyüzemben és pörgősen varrjak, már régóta érett egy kis rendrakás az anyagaim között.

Egy kis előtérben van egy polcom, egy kis szekrényem, a hálóban a komód néhány fiókja, a szekrények tetején kosarak, bőröndök, meg még itt-ott elrejtve néhány doboz/láda/kosár. Ezekben még nincs benne a festeni-való Simon-molinó meg a flíz. Mivel a varrógép a nappali-ebédlő között van, a szabóasztalom az étkezőasztal, ezért praktikusan dobozokban tárolom az anyagokat, hogy könnyen ki s behordjam őket.

A kupacok csak egyre gyűltek, már minden kosár tetejét, szabad szekrényfelületet elleptek.

Így kihordtam őket a nappaliba az egyik kanapéra,...

...a másik kanapéra meg az asztalra....

...és még a polcon is maradtak dobozok, amik rendben voltak (ill. maradékosak, amik majd egy újabb fejezet lesz...)


A koncepció az volt, hogy színárnyalatonként csoportosítom őket - ezek a szétszedett ingek-ruhák, ill. a max. 50 centis anyagok.


A kosárban a karácsonyiak, a csizmásdobozban a képes anyagok laknak....


...és egy adag a nagyobb darabokból- ált. turis lepedők, függönyök, néhány alapszínű egyszínű.


Rengeteg olyan anyagom van, ami tizenéve - amikor elkezdtem foltvarrni, még vágyaim netovábbja volt, és természetesen tökéletesen megfelelt az akkori ízlésemnek. De nem kerültek felhasználásra, és azóta is kerülgetem őket. Rengeteget kaptam is - majd te úgyis felhasználod! - felkiáltással. És a gyűjtőszenvedélyemet se sikerült még levetkőznöm....
...folyt. köv. a futottak még kategóriával

2009. okt. 6.

Szóval az úgy volt...

hogy adódott néhány szabadnapom a múlt hét végére és erre a hétre. Mivel van két vásárra is felkérésem, ezért gőzerővel kell(ene) kihasználni azokat a napokat, amikor nem két helyen dolgozom egész héten.
Lista elkészít, rajta "termékek", darabszámok. Kezdjük az elején, "főzzünk" szaloncukrot"!

Fél (!!!) óra múlva sárkányka meghal. Varrógép se ide, se oda nem mozdul. Kétségbeesett telefonok, hátha megússzuk a pesti fuvart. Beszorult az orsó, a helyi szaki nem vállalja, mert az elektronikához is hozzá kell nyúlni.
Irány Pest, a gyönyörű napfényes szombatban. Mivel a gép javítására két órát szántak, így - ha már lúd, legyen kövér - én a Meseboltnál kiszálltam, zuram vitte be a gépet a tetthelyre.

Első állomás szerzeményei alant láthatók.

A Mesebolt után még mindig volt szabadidőm, meglátogattam a Szt. István körúti műintézményt is (ahol a Foltvarázsos anyagok találhatók) . Szegény eladósrác nem győzte hordani a végeket (tekercseket? vagy mi a szaknevük). Húsznál megálltam......

Jutalmul még könyvet is választhattam! :-))

(egyetlen szerencsém, hogy számlára tudok vásárolni a váll.-hoz - különben érte volna megjegyzés a ház elejét... :-)) )

Mire itt is fizettem, elkészült a gép, visszasétáltam, zuram már ott várt. Ott is vásároltam, s egy órával később már itthon is voltunk.

Apropó: Pfaff-osok! Tud-e valaki zsinórozó talpról a géphez, amivel szabad gépi tűzés közben lehet zsinórt felvarrni - mert mintha valakitől hallottam volna, de a boltban nem ismerték....

......aztán itthon rájöttem, ha nagyon sokfélét akarok varrni, ahhoz végre rendbe kéne tenni a 2 szekrénynyi anayagomat..... de ez majd a holnapi esti mese lesz!

2009. szept. 27.

SMS-ek

(főszereplő: gyerek1, 13 és fél éves
apropó: észtországi "cserekirándulás" A Csiperó keretein belül. Kétszer 1700 km buszon, szállás a tavaly vendégül látott gyerekeknél, program: koncertek pl. a Zeneakadémiájukon, bemutató kóruspróbák, kirándulás, élő tévéshow-ban nézőként részvétel, meg még ami 5 napba belefér)

09.19. 12.00 telefon: most értünk a határhoz

09.20. Jó reggelt! Már Litvániában vagyunk. Jól aludtam... A buszon nem bírok enni. Szép vasárnapot! PUSZI: ORSI :-)

09.21. Sziasztok! Tallin nagyon szép. Hárman kerültünk egy családhoz. Fáradt vagyok, de jól érzem magam. SOK PUSZI: ORSI

09.23. EMAIL
sziasztok!
tök jo minen csak sokat esik az esõ.megneztük Tallint, gyönyörü.Sok kepem van rola. Sajnos az elemeim nem nagyon birjäk. Vettem egy polot es egz karkötõt(delutan shopping volt a varosban).
a lekvar kibirta az ajändekokat mär odaatuk. Két lannyal vagyok együtt egy olyan csalädnäl, akiket eddig nem ismertem. De nagyon kedvesek. 7 gyerek es egy oriäsi häzuk van. Mi egy kishäzban lakunk az udvaron . volt mär egy koncertünk es meg hätra van kettõ fontos. jol erzem magam csak sokszor ehes vagyok.A jo reggeltektõl szinte rosszul leszek.Sokat ugrälunk a trambulinon(ätm.: 5m).midjärt fürdök es fekszek. Jo ejt. ORSI

09.26. Hello mindenkinek! Elindultunk hazafelé. Most még jól vagyok, csak egy kicsit fázom. Holnap találkozunk. Puszy: ORSI

09.26. 16.40 Nagyon hiányoztok! Alig várom, hogy hazaérjünk. Nem érzem jól magam köztük. Eddig végig aludtam az utat. NAGYON HIÁNYOZTOK! Orsi ;-(

09.27. 17.20 Sziasztok! SK-ban vagyunk.Elvileg 10-fél11 körül érünk haza. Légyszíves csinálj valami nagyon finomat, pl. tojásos nokedlit (most azt kívánom), vagy amit szeretek, csak csinálj valamit, mert éhes vagyok. ..... Elölre is köszi: ORSI

09.27. 20.50 Legfrissebb info: Mezőkövesdnél dugó.... és holnapra nincs kikérő, suliba menni kölll.....

2009. szept. 24.

Befejezések

Múlt héten végre sikerült annyira jutnom a rámolással (én is szállok... I'm flying....), hogy a varrógépem megközelíthetővé vált.
A képen felül látható két színes "valami" fedlapja 3(!!!!) hónapja várt időre és ihletre. Végre elkészültek.
Az egyik egy babatakaró, majd ha átadtuk, akkor mutatom teljes egészében.
A másik az GYES utáni új életem második lábához szükséges. Időközben az egyik -a patikai helyettesítés - annyira beindult, hogy erőst gondolkodóba estem, belefér-e a kiscsalád mellett még a varrós vállalkozás is.

A fehér legalul egy "mozgalmi" zászló (60x90), aholis középen egy embléma van, alul-fölül a régió két városának neve.

Nem akartam rátétes betűket készíteni, legyen hát tűvel rajzolt. Itthon éppen csak vastag flízem volt, arról meg elfelejtkeztem, hogy sárkányka nem szeret szabadgépitűzni vastag alapon....
Cca 2 órám ment el bontásra, ill. betűnként (9+12) másfélszer szakította el a cérnát.
//: ....agyvíz felforr, cérna újrafűz, varr. Elszakad, ... ://
Lehet, hogy rátétesen hamarabb meglett volna....

2009. szept. 1.

Ma levágtam 6 ujjat

.....merthogy a kicsifijjamnak nem volt elég inge. Mármint rövidujjú.

Szóval a mi iskolánkban nem egyenköpeny van, hanem egyenkéking. Ami nem teljesen egyen, de ing (blúz) legyen, meg világoskék. Meg be legyen gombolva. Az enyémek télem-nyáron a rövidujjút preferálják. Amikor kell, hosszú fölsőt vesznek alá.
Tehát a fijjam. Tavaly még volt 3 rövidujjú, de év végére egyre apadt ez a szám.... Viszont hála az angolturik jó hosszúujjú kéking-ellátottságának, ilyenből volt egy csomó. Így a tavaly leamortizáltakat ma átalakítottam (ááá, dehogy, ez még nem az utolsó pillanat volt....)

Végre dolgozott sárkányka (alias Pfaff) is, pedig már azt hittem világgá bujdokol nagy mellőzöttségében! :-)


3 éve készítettem a nagylánynak ill. az oszályának naplóborítót. S milyen előrelátó voltam, hogy római számmal dolgoztam?! Pár perces munkával minden évben egy osztállyal feljebb léptethetem az amúgy már kicsit kopottka borítót.
(jut eszembe, mindjárt kiszedem az áztatóból és kimosom, hogy reggelre megszáradva vihesse)
...és egy reggeli pillanatkép ...csak úgy....

Ó de jó is, hogy nem kell már taxit játszanom naponta min. kétszer! :-) (amíg be nem jön a rossz idő...)

2009. aug. 24.

Még gyertyák

Annyira belejöttem, hogy amíg volt alapanyag, abba se hagytam! .-)))


Legjobban azok tetszenek, amelyikbe kis darabkákat tettem, és úgy önötttem föl a folyékon viasszal.

2009. aug. 21.

Hosszú hétvége

Erre a 4 napra két programot találtam ki, és hogy eljussak Dobray Zsuzsa tanfolyására, így tegnapra-mára került a két elutazás.

Tegnap strand Cserkeszőlőn -sikeresen abszolválva - a nagy tömeg ellenére is. Az hiszem, azért jelent már sokkal kevesebb megpróbáltatást 1-1 ilyen nap, mert hála az égnek elég önjáróak a gyerekek. Stabilan úszik mind a négy. Nem kell állandóan a sarkukban ülnünk, punnyadhatunk a termálban nyugodtan. Ha akarnak valamit, úgyis megtalálnak! :-)
Persze az összcsaládi hancúr ki nem maradhat.... és nem maradt ki most sem. :-))

Mára a Mesterségek ünnepe volt a "feladat", több év kihagyás után újra.
Újítás: mindenkinek saját hátizsák, saját vízzel-szendviccsel. Ne engem nyaggassanak minden korty innivalóért... (ötlet bevált, megtartjuk)
A nagyoknak saját telefon, a kicsik zsebében pedig az elérhetőségünk - elkavarodás esetére - hála az Úrnak, most nem volt rá szükség. (2 éve a Savaria karneválon a kicsit a rendőrök hamarabb találták meg mint mi...)

Szóval az ünnep: a pavilonok harmadánál a csapat kétharmada kidőlt. Ketten befejezettnek tekintették a nézelődést, ketten (a két férfi) csak gyorsan át akarták futni a maradék egy részét. Így a haditerv módosult: A két kidőltet leültettük egy árnyékos sarokba, a két fiú miután lefutotta a körét, összeszedte őket és elmentek játszózni meg pihegni a kocsi környékére. Mi pedig a nagylánnyal saját tempónkban nyugodtan, az árusokkal, mesterségbemutatókkal beszélgetve - fogásokat ellesve még bő két órát nézelődtünk, töltődtünk. Ha magam lettem volna, lett volna az három-négy is...

Gazdagabbak lettünk némi nemezelőgyapjúval, egy gyöngyszövőkerettel, és sok-sok kedves pillanattal, találkozás élményével. Ja, és két Juhizs-puszival is. :-)))

Hazafelé megbeszéltük, hogy jövőre csak a nagylánnyal megyünk föl vonattal, de a meglepi sajtosnudli-vacsora (köszi, mami:-) ) mellett már a többieknek is visszajött a kedvük, feltéve ha hűvösebb lesz....

...és így holnap mehetek varrásilag is töltődni! :-)

2009. aug. 7.

Egyéb kreatívkodások

A múlt héten a délutános munkahelyem elég laza volt, így belefért egy kicsi magánzás is.

Egyik nap az előzőleg lemorzsolt levendulát rostáltam át a jóóó kis patikai szitasorozaton.
Egy másik napon gyertyát öntöttem.

Még régebben vettem hobbiboltos gyertyaöntő formákat, a laborban volt infralámpa, megfelelően kiképzett edények, szűréshez gézlap.

Otthon szinte mindent szelektíven gyűjtünk, így a gyertyaféléket, mécsesmaradványokat is egy külön pléhdobozban tároltuk. Volt benne színes tortagyertya, számos tortagyertya, viaszlapból sodort gyertya, húsvéti körmenetes gyertya beleragadt alufóliával, színezett díszgyertyák végei.
Mindent összeöntöttem egy patendulába, felolvasztottam, átszűrtem és mehetett a formába. A sokféle színű maradékoktól szép fahéjas színe lett.

A következő próbálkozáskor az elmúlt évek adventi koszorúinak gyertyamaradékai lesznek soron. Szeretnék majd színek szerint is rétegezni, esetleg illóolajat is belecsempészni! :-))
(a jövő héten ismét ott délutánozok....)


Ui: ha valaki az olvasóim közül már próbálkozott gyertyaöntéssel, szeretném, ha jelentkezne! Lennének hozzá kérdéseim a tapasztalatairól. Főleg arról, hogy az alját hogy lehet szépre megcsinálni...

2009. aug. 5.

Kicsi a világ....


  1. A múltkor, mikor a nagylány által diktált tolltartót készítettem, kaptam egy kedves kommentet:
    Anyu nevében írok:Először is Boldog Születésnapot Kívánunk Mindketten!Másodszor én vagyok a szóban forgó "osztálytársa" Orsinak és egyben a gyönyörű tolltartó BOLDOG tulajdonosa...:) Nagyon szépen köszönöm ...és gratulálok a határidő betartásához.. Üdvözlöm Orsit is,remélem jól telik a vakáció...:) Mit ne mondjak, meglepődtem! :-))

  2. A minap a Meskán megvették az egyik kedvenc shibori-festett anyagomat. Az adatokból kiderült, hogy egy városban lakunk... A levélváltás után pedig az is, hogy 1-2 évig szomszédok voltunk (társasház van mellettünk, max. látásból ismerem az ottlakókat).
    A személyes találkozás után az is kiderült, hogy ő a "látásból ismerem" kategóriába tartozott.
    Merthogy mostmár a kedves ismerőseim sorát gyarapítja. :-))

2009. júl. 31.

5 táska (egy kis helyzetjelentésbe ágyazva)

A múlt hét elején megrendelés érkezett.
Éppen ráértem, csak
  • 1 nap helyettesítés*

  • 25%-os gyereklétszám otthon

  • 1 diplomaosztó Pesten

  • néhány utolsó láda felszámolása festés után

  • sőt jut eszembe,még Marcit is eladtuk 2 napra a keresztszülőkhöz, így az egyik "szabadnapunkon" strandoltunk Cserkeszőlőn
  • vasárnap estig a kultúraquiltnek is el kellett készülnie

... szóval csupa láblógatás.

A szabásminta és az alapanyag is a megrendelőtől érkezett, így tkp. szalagmunka volt a táskák összeállítása. Sőt, varrtam már vagy 10-et az elmúlt év folyamán.
A fedlapok díszítése viszont már testhezállóbb volt. Volt benne egy kis újítás, színben illő apróvirágos anyagot tettem az applikációk alá.



A dolog egyetlen aprócska szépséghibája az alapanyag milyenségéből fakadt, a plüss és a mikrokord vagy két kiló szöszt engedett magából, mire elkészültem velük. Volt külön varrósruhám is...




* A helyettesítés szépen kezd beindulni (mint "új életem" egyik iránya), pedig még körbe se jártam a patikákat, hogy ajánljam magam. A héten pl. hajnalban kezdtem az egyik helyen, délben átsasszéztam egy másikra, 5-re otthon is voltam....

"Új életem" másik iránya, ami még titkos, már egy kicsit döcögősebben halad a kibontakozás felé.... (azért majd még erről bővebben is mesélek, addig csak furdalja az oldalatokat a kíváncsiság!)

Magyarul szokás szerint zajlik a zélet. :-)

2009. júl. 29.

Dubrovniki emlék

A kultúraquiltek utolsó fordulójára a téma szabadonválasztott volt. A kedvenc helyem.

A feladat nem volt egyszerű, mert hála az égnek az elmúlt néhány X-ben volt alkalmam sokfelé eljutni Európa egyik-másik szegletében: vízpartra, hegyekbe, híres és kevésbé híres de nagyon hangulatos városokba, eldugott falvakba.
Hát akkor legyen a víz. De miért is?



A víz. Örök szerelem.

9 évesen voltam először tengerparton, amit aztán jónéhány követett (még boldogult lánykoromban...). Sátor a tengerparton, önellátás gázrezsóról, csomagból, a pótkerék köré öntött krumpli, konzervkaja. Egy hálózsáknak nekem még mindig "tengerpart"-illata van. Kabócák cirpelése, fenyőillat, a soha-nem-perzselő forróság, az esti langymelegben a séta a szomszéd kisvárosban, kikötőben.

Búvárkodás. Egyszer még 40 méter mélyre is lejutottam.


Aztán a tenger másik arca. Dániában 6 éve járt a foltvarró csoportunk, akkor láthattam azt a "másik fajta" tengert. Homokdűnék, magas part. Ennek a hangulata köszön vissza számomra az előző keresztszemesemben. (most nézem, kész állapotáról nincs is fotó)
.
Jöhetnek az édesvizek.
.
A folyó, tetején egy kenu. Mindig középen ültem, hála a balkezességemnek. Tökéletes hely, nem kell kormányozni, se ütemet diktálni.
A mosoni-Duna - természetesen felfelé - a zegzugos kacskaringóival (még Bős előtt...), a nagy-Duna Győrtől Mohácsig.
Sokszor álmodom még most is , hogy ütemre húzom a lapátot, s csendben siklunk a fűzfák alatt.
.
Uszoda. A szélső pályákon kicsiknek úszótanfolyam, valahol ott kapálózik Vera is. Én nézem a mennyezetet (a gerincem miatt gyak. csak háton úszom), lélekben éppen egy táskát vagy neszesszert tervezek.
.
Szóval ennek a VÍZnek állítottam emléket a kultúraquiltemben.
.
Ui.: a képek a lányaim múlt heti nagyszülős kiruccanásán készültek. Cseppet sem voltam irigy.
Ádehogy! :-)
Vasárnap este első mondatuk, miután kiszálltak az autóból: apa, jövőre oda megyünk családi kirándulásra. Pont.
.
A búvárkodós csajszi A kicsi, ezért kellett idénre megtanulnia úszni. :-) Naná, hogy rózsaszín gumicipőben....
.
(Ötödször szerkesztem újra, de a fránya entereket figyelmen kívül hagyja. Nem akarnám pedig ilyen tömörre a szöveget. - most ütöttem közéjük pontot. Hátha.)

2009. jún. 26.

Életjel és helyzetjelentés

A lakásból már kivonultak a mesterek (és inasaik...).
A garázsból már bevonultak a ládák, dobozok, apróságok és egyébségek.
De sajnos maguktól nem akarnak a helyükre menni....
A festők holnap a garázsba fognak bevonulni.
A nappaliban/és konyhában már nem csak lóugrásban lehet közlekedni.
Mutatnék képet a 40 szál vörös rózsámról, amit szerdán kaptam, de az akkuk lemerültek, és a töltők valahol... vannak...
Mesélnék is erről a negyvenségről, de nincs egybefüggő nyugis fél órám, hogy rendezzem a gondolataimat.

Holnap délelőtt nagylány összeszedése a táborából, ebéd szarvaspörkölt ismerőséknél, délutánra vééégre nekem is lesz Rosalie Quinlan-könyvem (ha elmegyek a foltvarró körbe - bár készülni nem tudok; vajh miért?).
Vasárnap pedig a negyvenség miatt nagycsaládi ebéd ITT. Valahol a rumli közepén....

Mondtam már, hogy szeretem, ha zajlik az élet? Meghogy szeretem a nagycsaládot? :-))) De tényleg!

Ha már rózsás képem nincs, akkor mutatok olyat, amit még nem láttatok:
A képen az iskolaév utolsó előtti estéjén készült tolltartó. Nagylány megígérte osztálytársnak. Anya ült a gépnél, nagylány válogatta/adogatta a csíkokat, aztán diktálta az öltésminták sorszámát, sárkányka meg varrt. Utolsó napra csak elkészült... Ez most nem rajtam múlt! :-))) Mármint a határidő szoros betartása.


Jók legyetek, varrjatok sokat, majd még jövök... (most meg megyek. Aludni.)

2009. jún. 24.

Hadiállapot

...tört ki nálunk.


Végre (?) megérkeztek a festők, hogy a lakás egyik felét és annak külsejét egy kicsit kicsinosítsák. Eddig a szobákban dolgoztak, most folyosó/lépcsőház/mosókonyha kombó következik.

A szobák tartalmát még el tudtuk valahogy pakolni, de a kinti cuccok a földszinten a nappali/ebédlő maradék négyzetméterein landoltak. Lóugrásosan tudunk közlekedni....

A szobákat már lehet takarítani. A nagylányok természetesen mikor vannak táborban?


Bingó. :-)))) Ezen a héten (is). Annyira még futotta a drága idejükből, hogy a színeiket kiválasszák. (Igaz, az egyikük itthon alszik azért...)
Vasárnap jöttek meg egy bicajos táborból. Anya mint a güzü mosott (a pakolás mellett), másnap reggel a nagylány bájosan megegyezett a festőkkel, aztán loholtunk a vonatra felpakolni őt meg a csomagjait. Most egy hétig rophatja a népit - mármint a táncot...
Az ovist nagy előrelátóan gonosz anya módjára bennhagytam az intézményben. Most jobb neki ott, és én is nyugodtabb vagyok így. Elég egy gyerek most láb alá.


De azért szépülünk. Selejtezünk, ritkítjuk a holmik sűrűségét, ami nagyon régóta aktuális volt már.

Néha jut egy pici idő a virtuális világomban is körülnézni, örömködni új babáknak, gyönyörködni szebbnél-szebb alkotásokban, álmodozni az én új alkotásaimról is.

2009. jún. 8.

szövött cimke

Segítségre lenne szükségem!

Ha valaki már készíttetett szövött bevarrható cimkét, és meg volt elégedve a kivitelezővel, kérem ne kíméljen, és ossza meg tapasztalatait (és a címet is) velem! :-)

Előre is köszönöm!

2009. jún. 5.

Irattartó

Hasonlít a 36Évi-féle papírzsepi-tartóhoz, mégis teljesen más! :-)))


A kedves megrendelő valami olyant szeretett volna, de zárhatót, nem középen a nyílás, meg a hátsó kis rekeszben egy plusz zsebecske.

Így az eleje fedlapot felhajtva egy cippes részt találunk, mögötte pedig egy nyitott rekeszt.


Miután teljesen átdolgoztam a szabásmintát, elkészült a MŰ, Ginánál megtaláltam, ami nekem kellett (volna).

2009. jún. 4.

Pedagógusnap - kipipálva

Elkészültek végre az ajándékok. Két osztályban vagyok SzMK-ás, mindkét helyen elvállaltam az ajándékokat. Osztálypénzből finanszírozzuk, így nekem is jó bolt. Persze kedvezményesen számolok ám! :-)

Az érdekesség a dologban az, hogy a két nagylánynak néhány tanára közös. Tehát nem kaphat mindenki ugyanolyat. Próbáltam arra is figyelni, hogy egy adott tanár(nő) a két különböző osztálytól stílusban, színben harmonizálót kapjon. A "fontosabbaknak" kicsit komolyabb, a heti fél-egy órában tanítóknak egyszerűbb jut.

És akkor a bemutatkozás:
Hajtogatott papírzsepitartók filc-applikációval.

Kétrekeszes irattartók "maradékos" módra - lilák,



és zöldesek...


A múltkor már mutatott ceruzatartó-kezdeményekből ezek lettek.





És együtt az összes.


Te melyiknek örülnél a legjobban, ha a lánykáimat tanítanád? :-))
Maradt még pluszban néhány, ők mennek a Meskára.

2009. máj. 29.

Pedagógusnap - ajándékok

Félfövésben vannak a múltkori prototípus után a tolltartók. Ragyogó lehetőség a maradékos dobozokból fogyasztani. Nem is gondolná az (átlag)ember lánya, hogy milyen nehéz a spontán, véletlenszerű hatást elérni, hogy úgy nézzen ki mintha.... És bizony kell az újakból, szépekből is hozzátenni.

Úgyszint ragyogó lehetőség a gépem mindenféle díszítőöltéseit tesztelni, a különböző beállításokat - egy öltésen belül - kipróbálni.


Kicsit más:

Gyerek3 alias hármaska aki fiú, népitáncol - többek között. Szombaton (a zsúr idejében, mikor máskor :-) ) fellépésük volt, ahol egy új bőgatyában szerepelt. A gatyát összevarrva, de beráncolás nélkül kaptam meg. Le voltam döbbenve, mekkora is egy ilyen ruhadarab. Majdnem 4 méter volt a kerülete!!!! Szoknyánál még elmegy, de gatyánál! Két sor gumit kellett beleszuszakolnom....
Az első még csak-csak, de a második! Majdnem rémálom volt - lett volna, ha nem lenne az én kis Clover zsinórbehúzó/kifordító/kifordítva-zsinórbehúzó csodakütyüm. Sokadszor segített már ki a kis jószág. Az első kör gumit seperc alatt belevarázsoltam, a második se volt vészes.

Évfordulók

Szerdán 15 éve péntek volt. Egy ifi összejövetel végén egy fiatalember megkérdezte a kiszemelt leányzótól, hogy hazakísérheti-e. A lány - nem tudni, jól döntött-e :-) - igent mondott....



Édesanyám 3 napig nálunk vendégeskedett. Mi meg jó kihasználtuk az alkalmat, és szerdán elmentünk vacsorázni, megünneplendő azt a bizonyos 15 évvel ezelőtti - első - igent.



Szerdán 11 éve Pesten az I. női klinikán a 3. szülésindítós napon azért szurkoltunk, hogy ketteskénk azon a szép évfordulós napon szülessék meg. De ő ráhúzott odabent még egy napot. Megvolt rá a jó oka. Hiszen másnap, mikor végre kibújt, "véletlenül" mindenhol ahová mennie kellett a legjobb orvosok voltak az ügyeletesek. Így 3 órásan az egyik legjobb gyereksebész műtötte ki a gyerekökölnyi cisztát onnan, ahol annak semmi keresnivalója nem volt. Azóta is kutyabaja.

Ez a leányzó családunk legfifikásabb tagja. Mindenhol tud úgy helyezkedni, hogy neki biztosan a legjobb legyen. Lehet, hogy politikus lesz? :-))
Szóval mikor kiderült hogy a generálfestés 2 héttel tolódik, rögtön lecsapott az alkalomra, hogy mégis tartsunk zsúrt. S milyen a jó anya? :-) Hát rögtön (na jó, nem rögtön) igent mond.

Mivel fiúkat is hívott, ezért a szabadfoglalkozás nem működött, elég hamar elszabadult a pokol. Egyik bicajunk támasztója bánta.
Kénytelen voltam néhány közös körbeülős játékkal lefoglalni őket. A fejbecsapós aratta a legnagyobb sikert, alig bírtam éles képet készíteni, olyan lendületben voltak....

A fekete topban lévő a mi Zsófink! :-)))

2009. máj. 17.

Zsúr - ajándék

Szeretem a zsúrokat. Főleg, ha nem én tartom....

Kiváló alkalom új dolgokat kipróbálni - az ajándékokról beszélek természetesen - valamit letesztelni, új színkombinációkkal játszadozni.


Mint ez most pénteken is történt. Már a pedagógusnapi ajándékokon töröm az agyam, és egy tolltartószerűség körvanalozódott bennem.

Nosza, próbamadam és tadám, a modell bevált, megtartom! :-))) Mármint a modellt. A tolltartó szombat délután óta új gazdájánál figyel.

Az alap egy neszesszeré, annak a méreteit és arányait módosítottam.

Jöhet a sorozatgyártás! :-))

(megtaláltam a fotómasinámon a makrót.... új távlatok nyíltak előttem!)