Dubrovniki emlék

A kultúraquiltek utolsó fordulójára a téma szabadonválasztott volt. A kedvenc helyem.

A feladat nem volt egyszerű, mert hála az égnek az elmúlt néhány X-ben volt alkalmam sokfelé eljutni Európa egyik-másik szegletében: vízpartra, hegyekbe, híres és kevésbé híres de nagyon hangulatos városokba, eldugott falvakba.
Hát akkor legyen a víz. De miért is?

A víz. Örök szerelem.

9 évesen voltam először tengerparton, amit aztán jónéhány követett (még boldogult lánykoromban...). Sátor a tengerparton, önellátás gázrezsóról, csomagból, a pótkerék köré öntött krumpli, konzervkaja. Egy hálózsáknak nekem még mindig "tengerpart"-illata van. Kabócák cirpelése, fenyőillat, a soha-nem-perzselő forróság, az esti langymelegben a séta a szomszéd kisvárosban, kikötőben.

Búvárkodás. Egyszer még 40 méter mélyre is lejutottam.

Aztán a tenger másik arca. Dániában 6 éve járt a foltvarró csoportunk, akkor láthattam azt a "másik fajta" tengert. Homokdűnék, magas part. Ennek a hangulata köszön vissza számomra az előző keresztszemesemben. (most nézem, kész állapotáról nincs is fotó)

.

Jöhetnek az édesvizek.

.

A folyó, tetején egy kenu. Mindig középen ültem, hála a balkezességemnek. Tökéletes hely, nem kell kormányozni, se ütemet diktálni.

A mosoni-Duna - természetesen felfelé - a zegzugos kacskaringóival (még Bős előtt...), a nagy-Duna Győrtől Mohácsig.
Sokszor álmodom még most is , hogy ütemre húzom a lapátot, s csendben siklunk a fűzfák alatt.

.

Uszoda. A szélső pályákon kicsiknek úszótanfolyam, valahol ott kapálózik Vera is. Én nézem a mennyezetet (a gerincem miatt gyak. csak háton úszom), lélekben éppen egy táskát vagy neszesszert tervezek.

.

Szóval ennek a VÍZnek állítottam emléket a kultúraquiltemben.

.

Ui.: a képek a lányaim múlt heti nagyszülős kiruccanásán készültek. Cseppet sem voltam irigy.

Ádehogy! :-)

Vasárnap este első mondatuk, miután kiszálltak az autóból: apa, jövőre oda megyünk családi kirándulásra. Pont.

.

A búvárkodós csajszi A kicsi, ezért kellett idénre megtanulnia úszni. :-) Naná, hogy rózsaszín gumicipőben....

.

(Ötödször szerkesztem újra, de a fránya entereket figyelmen kívül hagyja. Nem akarnám pedig ilyen tömörre a szöveget. - most ütöttem közéjük pontot. Hátha.)