Hűvös nyárestén

... amikor egy kerti partin vállkendőhorgolás közben rámsötétedik csak magamra terítem a félháromnegyedkész finom meleg kendőcskét s ha menni kell csak a karomra kapom a fonalas táskát melyből mint az infúziós cső csatlakozik a fonal a kendőhöz...

... s a beléivódott füstszagillat még napokig emlékeztet a finom bográcsos palóclevesre amit a petróleumlámpa fényénél evett a csiperós szülői gárda lezárandó az elmúlt szuper de annál fárasztóbb és igen intenzív hetet ...

Illatozó hőguta

... azaz a ház legsötétebb zugában elbújva megint dolgoztam egy kicsit a VANból.

Kaptam édesanyámtól néminemű frissen aratott levendulát. Egy részét bebuzogányoltam (mint 4 éve...), csak most egyedül, a többit csokorba kötöttem.
Szerettem volna fellógatni a 7 kis csokrocskát árnyas szellős helyre, de nálunk a szögbeverés (szinte) tiltott foglalatosság...

Így elő a legnagyobb horgolótűvel, némi vékonyabb spárgával,

... és készült egy hurkolatos madzag, ami már a célnak megfelelt:

 Madzag a két eresztartó fa közé kifeszít, gemkapocs kihajlít, levendula felaggat.

Több fotó amott.

Az én októberem

Addig is egy kis néznivaló, amíg elkészülnek a következő mutogatnivalók...

Én elmentem a vásárba...

és már meg is jöttem belőle.

Ott hagytuk abba, hogy este lett és reggel és felvirradt az első vásári napom. Ahogy benépesültek körülöttem a termek, a folyosók, a környező épületek a vásárosokkal, a beszélgetések alatt kiderült, hogy nem vagyok jó helyen. A kézművesek egy másik épületben voltak, amelyikben én voltam, ott a "bazárosok" voltak. Tetejében egy tanterem belső sarkába voltam bedugva. Nagyon sokan a nézelődők közül csak bekukkantottak a terembe, engem és a portékámat meg se látták Vagy ha igen, ezen a helyen ez nem érdekelte őket.
Másnap-harmadnap már kicsit többen voltak, akik hozzánk ( a teremben szalmás/csuhés/mézeskalácsosokkal voltam együtt) is benéztek.....

....mert ezt látták az ajtóból.

Azért panaszra semmi okom, dícséretből, elismerésből vagy fél évre valót betankoltam.... :-))) Ha én Márta néni lennék, most jól bekategorizálnám a látogatókat, de nem vagyok, így csak néhány gondolat:

Szinte mindenki tudta, mit lát, és én már ezt is eredménynek tudom be.

• Nézd, pecsvör!
• Látod, ez a foltvarrás.
• Tudod, a szomszédban a Mari néni is csinált már ilyet!
• Emlékszel, én is próbáltam már egy takarót varrni!
• ..bár elhangzott egy "pontvarrás" és valami a rongyokkal is kapcsolatban :-)

Természetesen jutott minden napra néhány nagyon kedves beszélgetés is, akiket valóban érdekelt, hogy mi ez, mennyi a munka benne, miből dolgozom. Tipikus kérdés volt, hogy honnan van ennyi időm, főleg, amikor a gyerekek létszámát is megtudták! :-)

Tartottam gyorsított középhaladó tanfolyamot, amikor különböző apróbb techikai fogásokat magyarázgattam, javasoltam elkezdett munkák folytatásához módszereket.

• Volt, aki ezt visszautasította. :-) Történt ugyanis, hogy a szaloncukrot vizslatta valaki, hogy hogy a csudába is kéne összerakni. Felajánlottam, hogy elmondom a méreteket, ne szenvedjen majd otthon az arányos kialakítással. Szinte sértődötten utasította vissza, ki tudja azt ő találni egyedül is.No comment.
• Volt, aki azért vett meg 1-1"mintadarabot" az aprókákból, hogy könnyebb legyen visszaemlékeznie, ha meg akarja varrni. Érdekes, egyáltalán nem sajnáltam. Volt már téma valahol, hogy ez milyen izé dolog. Engem nem zavart, sőt örültem, hogy új ötleteket adhattam neki.

Itt debütált a cégérem, amit a fejlécben és a honlapon is láthattok. :-) Nagyon örültem, hogy a névjegykártya és a csomagzáró etikett is időre elkészült, hogy teljes legyen az összhang, és profi (legalább) a kinézet.

Elég nehéz volt "berendezni" a sarkot, hisz ez alapjában egy tanterem (anno a magyartermünk volt...), estlegesek az egymás ellé helyezések, nehézkes volt a falra rögzítés.

Tapasztalatszerzésnek kiváló volt ez a vásározás, jólesett a 3 gyerekmentes nap is. Anyukám meg folyamatosan kényeztetett. Reggel ébredés utáni hátmasszírozás (elszoktam az otthoni ágyaktól...), ebéd frissen főzve helyszínre szállítva, egyik este meg HALÁSZLÉ!!!! - csak hogy kibírjam karácsonyig a köv. halászléig!


A sok-sok megmaradt munkát pedig folyamatosan pakolom a Meskára! :-)))

Nevet változtattam....

két kis légypiszok került az első két nevem közé.

Ugyebár a diploma mellé eddig automatikusan csak az orvosok és a jogászok kapták meg a doktori címet. Aztán egyszercsak kitalálták az okosok, hogy járjon biz ez a gyógyszerészeknek is. De ne csak a frissen végzetteknek, hanem - kérésre - az öregebbeknek (khmmm...) is.

És hosszas vacilla után ma végre elintéztem. Ha már úgyis mentünk a nagylánynak első személyit csináltatni (hogy szalad az idő!), egy sorbanállással megúsztuk.
Pechemre az útlevelet nyáron újíttattam meg, így azt hagytuk. A személyi és a jogsi összesen 8000-be fájt, az egyetemtől 10000 körül kapnék díszes doktori oklevelet.

Megér nekem ez a két betű ennyi pénzt? Egyáltalán nem érzem magam többnek/másnak. A foltvarrós névjegykártyámon nem is fogom feltüntetni.

Az aláírásom ráadásul olyan ronda lett, kétszer akartak új papírt adni, próbáljam meg újra.... Iszonyat, mennyire elfelejtettem kézzel normálisan írni.
Emlékezve Márta néni szösszenetére, a frizurámmal se strapáltam magam, úgyis mindegy hogy nézek ki olyan lehetetlen fotókat tudnak készíteni. Mindezek tetejébe a hajpántot is ki kellett venni a fejemből, és aki ismer, az tudja, hogy az tartja össze a fejemet....meg rajta a hajamat...

Azt se tudom, még hány helyen kell kérelmezni/módosítani/bejelenteni/informálni a T. hatóságot.

Szóval ez történt ma.

Határtalanul

...van most Pesten a várban (országos foltvarró kiállítás + a Magyar Foltvarró Céh 20 éves jubileuma).

Idén ismét nélkülem kénytelenek megrendezni. Pedig az úgy volt kérem szépen, hogy

• én szépen kiveszem itthon az őszi rendes szabadságomat, és
• felvonatozok a foltos társakkal,
• ott fent jól kigyönyörködjük, kipletykálgatjuk magunkat,
• kiürítjük a pénztárcáinkat
• talákozom az indexes topikosokkal és egyéb szívemnek kedves ismerősökkel
• és jól felöltődve este szépen hazavonatozok.

Aztán elővettem az összes matematikai tudásomat, osztottam-szoroztam az időmet, a házimunkát, a gyerekekkel való eltöltendő minőségi időt - és úgy döntöttem, maradok - mármint itthon. Legalább hétvégén legyek főállású anya.

Ugyanis ha ez ember lánya élete párja éppen munkát keres, az ember lánya meg annyit dolgozhat, amennyi megkeresése csak van - akkor az ember lánya elvállal mindent, ami a józan ész határain belül van. Ebből kifolyólag vagy reggel nem látnak, vagy este, heti 1x pedig csak este 7 után érek haza két patika után (hajnal fél hattól).

De amikor a legkisebb megkérdezi az apjától, hogy ugye holnap este végre látjuk anyát, akkor az ember lánya szíve nem kicsit fáj. Amikor kész tényként beszélnek a Decathlonos futásról, és már mindent lerendeztek vele kapcsolatban - amiről én még nem is hallottam, akkor egy kissé kívülállónak érzem magam. Amikor a vidéki mamát kell hívni mert a zuram elmegy két napra és én máshogy nem tudok menni dógozóba, a házbeli mama meg friss visszérműtött akkor egy kicsit elgondolkozom - valóban ezt és így akartuk?

De ha egyszer annak a patikának ilyen lehetetlen a nyitvatartása (6-22, bár a betegek ennek nagyon örülnek), és én kellek nekik a többiek szabadságolása idején, hát legyen. Amíg a zuram nem talál munkát, talán kibírjuk. Aztán majd lazítok, és újra főmami leszek. Csak minél hamarabb legyen már!

Párhuzamosan persze készül a vállalkozásom is, meg elvileg 4 hét múlva egy vásárban az asztal túlsó oldalára ülök - és halvány lilám nincs, hogy mennyi minden legyen az asztalon, és azokat mikor állítom elő...

Szóval ezért kénytelenek nélkülem találkozni a többiek a Várban.

Szóval az úgy volt...

hogy adódott néhány szabadnapom a múlt hét végére és erre a hétre. Mivel van két vásárra is felkérésem, ezért gőzerővel kell(ene) kihasználni azokat a napokat, amikor nem két helyen dolgozom egész héten.
Lista elkészít, rajta "termékek", darabszámok. Kezdjük az elején, "főzzünk" szaloncukrot"!

Fél (!!!) óra múlva sárkányka meghal. Varrógép se ide, se oda nem mozdul. Kétségbeesett telefonok, hátha megússzuk a pesti fuvart. Beszorult az orsó, a helyi szaki nem vállalja, mert az elektronikához is hozzá kell nyúlni.
Irány Pest, a gyönyörű napfényes szombatban. Mivel a gép javítására két órát szántak, így - ha már lúd, legyen kövér - én a Meseboltnál kiszálltam, zuram vitte be a gépet a tetthelyre.

Első állomás szerzeményei alant láthatók.

A Mesebolt után még mindig volt szabadidőm, meglátogattam a Szt. István körúti műintézményt is (ahol a Foltvarázsos anyagok találhatók) . Szegény eladósrác nem győzte hordani a végeket (tekercseket? vagy mi a szaknevük). Húsznál megálltam......

Jutalmul még könyvet is választhattam! :-))

(egyetlen szerencsém, hogy számlára tudok vásárolni a váll.-hoz - különben érte volna megjegyzés a ház elejét... :-)) )

Mire itt is fizettem, elkészült a gép, visszasétáltam, zuram már ott várt. Ott is vásároltam, s egy órával később már itthon is voltunk.

Apropó: Pfaff-osok! Tud-e valaki zsinórozó talpról a géphez, amivel szabad gépi tűzés közben lehet zsinórt felvarrni - mert mintha valakitől hallottam volna, de a boltban nem ismerték....

......aztán itthon rájöttem, ha nagyon sokfélét akarok varrni, ahhoz végre rendbe kéne tenni a 2 szekrénynyi anayagomat..... de ez majd a holnapi esti mese lesz!

Hosszú hétvége

Erre a 4 napra két programot találtam ki, és hogy eljussak Dobray Zsuzsa tanfolyására, így tegnapra-mára került a két elutazás.

Tegnap strand Cserkeszőlőn -sikeresen abszolválva - a nagy tömeg ellenére is. Az hiszem, azért jelent már sokkal kevesebb megpróbáltatást 1-1 ilyen nap, mert hála az égnek elég önjáróak a gyerekek. Stabilan úszik mind a négy. Nem kell állandóan a sarkukban ülnünk, punnyadhatunk a termálban nyugodtan. Ha akarnak valamit, úgyis megtalálnak! :-)
Persze az összcsaládi hancúr ki nem maradhat.... és nem maradt ki most sem. :-))

Mára a Mesterségek ünnepe volt a "feladat", több év kihagyás után újra.
Újítás: mindenkinek saját hátizsák, saját vízzel-szendviccsel. Ne engem nyaggassanak minden korty innivalóért... (ötlet bevált, megtartjuk)
A nagyoknak saját telefon, a kicsik zsebében pedig az elérhetőségünk - elkavarodás esetére - hála az Úrnak, most nem volt rá szükség. (2 éve a Savaria karneválon a kicsit a rendőrök hamarabb találták meg mint mi...)

Szóval az ünnep: a pavilonok harmadánál a csapat kétharmada kidőlt. Ketten befejezettnek tekintették a nézelődést, ketten (a két férfi) csak gyorsan át akarták futni a maradék egy részét. Így a haditerv módosult: A két kidőltet leültettük egy árnyékos sarokba, a két fiú miután lefutotta a körét, összeszedte őket és elmentek játszózni meg pihegni a kocsi környékére. Mi pedig a nagylánnyal saját tempónkban nyugodtan, az árusokkal, mesterségbemutatókkal beszélgetve - fogásokat ellesve még bő két órát nézelődtünk, töltődtünk. Ha magam lettem volna, lett volna az három-négy is...

Gazdagabbak lettünk némi nemezelőgyapjúval, egy gyöngyszövőkerettel, és sok-sok kedves pillanattal, találkozás élményével. Ja, és két Juhizs-puszival is. :-)))

Hazafelé megbeszéltük, hogy jövőre csak a nagylánnyal megyünk föl vonattal, de a meglepi sajtosnudli-vacsora (köszi, mami:-) ) mellett már a többieknek is visszajött a kedvük, feltéve ha hűvösebb lesz....

...és így holnap mehetek varrásilag is töltődni! :-)

Kicsi a világ....

1. 
   A múltkor, mikor a nagylány által diktált tolltartót készítettem, kaptam egy kedves kommentet:
   Anyu nevében írok:Először is Boldog Születésnapot Kívánunk Mindketten!Másodszor én vagyok a szóban forgó "osztálytársa" Orsinak és egyben a gyönyörű tolltartó BOLDOG tulajdonosa...:) Nagyon szépen köszönöm ...és gratulálok a határidő betartásához.. Üdvözlöm Orsit is,remélem jól telik a vakáció...:) Mit ne mondjak, meglepődtem! :-))
2. 
   A minap a Meskán megvették az egyik kedvenc shibori-festett anyagomat. Az adatokból kiderült, hogy egy városban lakunk... A levélváltás után pedig az is, hogy 1-2 évig szomszédok voltunk (társasház van mellettünk, max. látásból ismerem az ottlakókat).
   A személyes találkozás után az is kiderült, hogy ő a "látásból ismerem" kategóriába tartozott.
   Merthogy mostmár a kedves ismerőseim sorát gyarapítja. :-))

Életjel és helyzetjelentés

A lakásból már kivonultak a mesterek (és inasaik...).

A garázsból már bevonultak a ládák, dobozok, apróságok és egyébségek.

De sajnos maguktól nem akarnak a helyükre menni....

A festők holnap a garázsba fognak bevonulni.

A nappaliban/és konyhában már nem csak lóugrásban lehet közlekedni.

Mutatnék képet a 40 szál vörös rózsámról, amit szerdán kaptam, de az akkuk lemerültek, és a töltők valahol... vannak...
Mesélnék is erről a negyvenségről, de nincs egybefüggő nyugis fél órám, hogy rendezzem a gondolataimat.

Holnap délelőtt nagylány összeszedése a táborából, ebéd szarvaspörkölt ismerőséknél, délutánra vééégre nekem is lesz Rosalie Quinlan-könyvem (ha elmegyek a foltvarró körbe - bár készülni nem tudok; vajh miért?).
Vasárnap pedig a negyvenség miatt nagycsaládi ebéd ITT. Valahol a rumli közepén....

Mondtam már, hogy szeretem, ha zajlik az élet? Meghogy szeretem a nagycsaládot? :-))) De tényleg!

Ha már rózsás képem nincs, akkor mutatok olyat, amit még nem láttatok:
A képen az iskolaév utolsó előtti estéjén készült tolltartó. Nagylány megígérte osztálytársnak. Anya ült a gépnél, nagylány válogatta/adogatta a csíkokat, aztán diktálta az öltésminták sorszámát, sárkányka meg varrt. Utolsó napra csak elkészült... Ez most nem rajtam múlt! :-))) Mármint a határidő szoros betartása.


Jók legyetek, varrjatok sokat, majd még jövök... (most meg megyek. Aludni.)

Évfordulók

Szerdán 15 éve péntek volt. Egy ifi összejövetel végén egy fiatalember megkérdezte a kiszemelt leányzótól, hogy hazakísérheti-e. A lány - nem tudni, jól döntött-e :-) - igent mondott....



Édesanyám 3 napig nálunk vendégeskedett. Mi meg jó kihasználtuk az alkalmat, és szerdán elmentünk vacsorázni, megünneplendő azt a bizonyos 15 évvel ezelőtti - első - igent.



Szerdán 11 éve Pesten az I. női klinikán a 3. szülésindítós napon azért szurkoltunk, hogy ketteskénk azon a szép évfordulós napon szülessék meg. De ő ráhúzott odabent még egy napot. Megvolt rá a jó oka. Hiszen másnap, mikor végre kibújt, "véletlenül" mindenhol ahová mennie kellett a legjobb orvosok voltak az ügyeletesek. Így 3 órásan az egyik legjobb gyereksebész műtötte ki a gyerekökölnyi cisztát onnan, ahol annak semmi keresnivalója nem volt. Azóta is kutyabaja.

Ez a leányzó családunk legfifikásabb tagja. Mindenhol tud úgy helyezkedni, hogy neki biztosan a legjobb legyen. Lehet, hogy politikus lesz? :-))
Szóval mikor kiderült hogy a generálfestés 2 héttel tolódik, rögtön lecsapott az alkalomra, hogy mégis tartsunk zsúrt. S milyen a jó anya? :-) Hát rögtön (na jó, nem rögtön) igent mond.

Mivel fiúkat is hívott, ezért a szabadfoglalkozás nem működött, elég hamar elszabadult a pokol. Egyik bicajunk támasztója bánta.
Kénytelen voltam néhány közös körbeülős játékkal lefoglalni őket. A fejbecsapós aratta a legnagyobb sikert, alig bírtam éles képet készíteni, olyan lendületben voltak....

A fekete topban lévő a mi Zsófink! :-)))

Téli szünet

Tömény, program- és élménydús 4 napunk volt.

Első nap még autóztunk, a leendő csomagokra gondolva, meg apácska még kiállításra ment. Mi pedig az Ikeába.... A kicsik a gyerekmegőrzőbe (sajna csak 1 órára lehet), a nagyokkal meg belevetettük magunkat az élvezetekbe. Nagylány előadta a vidéki kislány Pesten figurát, a 10 percre eső óhh, ahh, anyanézddeszuper, énisilyetakarok megnyilvánulásai tartottak a végtelenbe....
Azért vásároltunk is . Kaptam néhány átlátszó dobozt, amibe a festős cuccaimat tudom rakni a karácsonyra kapott mosókonyhai polcon, és némi anyagnak látszó tárgyat, leendő "lidis szatyroknak".

Másnap vonat (nagycsaládos lét előnyei, a vonatjegy kvázi fillérekért), tömegközlekedés - ismét vidéki kislány Pesten - effektus... és a Csodák palotája. Ami valóban csoda volt, a délelőtti 2 középiskolás csoporton kívül szinte senki nem volt. Így apa szinte órákig repült a szimulátorral, csak Marcival váltogatták egymást :-)))). Vera úgyszint rengeteget "holdjárózott". Két pillantással bármelyiküket megtaláltam, így nem kellett állandóan a sarkukban loholni, szabadon mozoghatott mindenki.

Köv. nap úgyszint vonat, tömegközlekedés (mert a családos pesti jegy 48 órára szól). János-hegy, Erzsébet-kilátó, Normafa, Széchenyi-hegy - ééééés hóóóóóó. Bónusz, hogy egy rokonlátogatás is kipipálva.

Uccsó nap azért csak feredőztünk, Kiskunhalason a nagyszülőkkel együtt családi kollektív láblógatás. Anyu hozta az ebédet, így fejedelmi kiszolgálásban volt részünk.
Mindig tudtam, hol jár a kisnagylány, mert a gipszes keze meredezett ki a vízből.... .-)))) Még a szabadtéri forróba is ki-kiszaladtunk.
Sőőőt, a legvégén szüleimnél (a szomszéd faluban, akarom mondani városban...soha nem fogom megszokni) még gyertyás torta is várt a mindjárt kilencévesünkre!

Már megint

...Pesten jártam.

Történt ugyanis, hogy a múlt hét szokás szerint jó zsufira sikeredett ( pesti kedves kiállításnéző vendégek :-)), gipszelés ketteskének + foghúzás fogszabályozóhoz úgyszint neki, pénteken monstre farsang - erről majd még bővebben - , vasárnap este + éjszaka hármaska megfigyelése, hogy lett-e agyrázkódása vagy egyéb komoly baja a homlokára "került" cca 1 centi magas púpja miatt - nem lett...).
Mindeközben várt rám jónéhány táska, azaz amennyit csak el tudok készíteni szombatig. Kilencet szabtam ki, folyamatosan, párhuzamosan készítgettem, és amikor a végső tűzések jöttek (volna), Sárkányka úgy döntött, nem szeretne minden öltést megvarrni, néhányat kihagy... Dísztűzésnél, pelenkaöltéses rátétnél.... Aztán még többet. Pénteken a 9/10-ig elkészült tatyókat (7 darabot) átadtam a megrendelőnek, hogy ő fejezze be. A maradék kettő kiszabva vár még mindig. Ha tudnék káromkodni, itt már erőteljesen mondogattam volna...

A "poén", hogy szerdán tudatosult bennem, hogy a Kultúraquiltes határidő nem 15., hanem 6.- azaz péntek. Helyből passzoltam most hétfőre. A gép ezt az anyagot se szerette, így újabb passzolás és mára lezsíroztam egy pesti fuvart + szakszervizt.
Diagnózis: a tűrúd törése (repedése?). Nem két fillérért a terápiát is megkapta Sárkányka.
S míg vártam, hogy elkészüljön, futottam egy kört a környező boltokban, és vettem néhány textilnek látszó tárgyat.
(ugyanis megfogadtam, hogy idén nem veszek új anyagot, így ezek amiket hazahoztam, csak annak látszanak....)
Ezenkívül színátmenetes cérnát, ragasztós flízt, mert még sose próbáltam, egy keresztszemes készletet, és ha már így belejöttem a hímzésbe, aidát is.
Mutatnám őket, de naná hogy mostanra merült le mindkét garnitúra akku....

Holnap Argentína, holnaputántól meg egy izgalmas szünet következik. Hó messzi van, kihagyjuk. Víz a gipszeskezű miatt kimarad, így mit lehet februárban csinálni? Csavarogni...
Egy nap Ikea, egy nap Csodák palotája vonattal, tömegközlekedéssel, egy nap rokonlátogatás, velük kis kirándulás a Budai-hegyekben úgyszint vonattal, tömegközlekedéssel.
Szóval ez a hetünk se lesz láblógatós. :-)))))

Kanadából érkezett

....valamikor a hetvenes években ez a két takaró/pléd. Odaszakadt dédapám új családja küldte a csomagot, vagy nagymamám hozta, amikor meglátogatta az édesapját? Nem emlékszem már.

Gyermek- és ifjúkorom meghatározó darabjai voltak. Nem ágy leterítésére használtuk, hanem délutáni sziesztákhoz. Pihe-puha csendespihikhez. Nem pizsamás betegségekben, lábadozáskor. Tévénézéshez.

Kétoldalt a szélükön volt vagy 10 centi széles szaténcsík. Méretük kb. 170x180.

Mostanáig folyamatosan használatban voltak. A szatént már le kellett vágni, úgy kirojtolódott.
Anyu kért rá pw. borítást, illetve hogy ez legyen a bélése az új takaróinak. Becsomagolom gyerekkorom egy darabkáját...


Ezeken az "Anyutakaró"-kon dolgozom. Eltekintett tőle, hogy a karácsonyfa alatt legyenek :-)))
A 2. számúra a kék hegyeim fognak kerülni.


(13 éve ilyenkor csendes vasárnap volt. Magányosan és fájdalmasan vajúdtam életemben először. Estére született meg Orsi. Az elsőszülött....:-))) és néptáncos, és fuvolás és balettos és mostanában nagggyon kamasz :-))) )

Hogyvagyok

Mivel már többen is kérdeztétek, hogy akkor mi is van, hát a következő van:
A patika, ahol kezdtem szeptemberben, egy lánchoz tartozik, akik akartak egy másikat, kisebbet is nyitni kies városunkban még az ősszel. Ez csúszott, és mostanra úgy döntöttek, hogy a válság miatt mégse nyitják meg a másikat. Embereket viszont már úgy vettek fel, hogy oda is. Tehát az egy patikában dolgoztunk mindannyian. A végleges döntés után viszont már nincs szükség (a vezetőség és nem a főnököm szerint!) ennyi emberre, így a félállásút (azaz engem) és a nyugdíjas asszisztenseket "létszámleépítettek".
Most a felmondási időmet töltöm jan. végéig, aztán majd meglátjuk.

Éppen dec. közepére érett meg bennem, hogy jó volt visszatérni, belerázódtunk, úgy tűnt, jó helyet fogtam ki.

Még elvileg 3 évig itthon lehetek főanyaként, mellete talán kiváltva a vállalkozóit (hogy számlaképes legyek) helyettesítést vállalnék. Vagy keresek új helyet. Vagy a főfőnökség belátja, hogy mégis kell egy fél gyógyszerész, és visszavesznek. Vagy nem tudom...

(és most megyek migrént kúrálni - úúúútálom... kisnagylány már ment iskolába, jobban lett)