2009. nov. 7.

Határtalanul

...van most Pesten a várban (országos foltvarró kiállítás + a Magyar Foltvarró Céh 20 éves jubileuma).

Idén ismét nélkülem kénytelenek megrendezni. Pedig az úgy volt kérem szépen, hogy
  • én szépen kiveszem itthon az őszi rendes szabadságomat, és
  • felvonatozok a foltos társakkal,
  • ott fent jól kigyönyörködjük, kipletykálgatjuk magunkat,
  • kiürítjük a pénztárcáinkat
  • talákozom az indexes topikosokkal és egyéb szívemnek kedves ismerősökkel
  • és jól felöltődve este szépen hazavonatozok.

Aztán elővettem az összes matematikai tudásomat, osztottam-szoroztam az időmet, a házimunkát, a gyerekekkel való eltöltendő minőségi időt - és úgy döntöttem, maradok - mármint itthon. Legalább hétvégén legyek főállású anya.

Ugyanis ha ez ember lánya élete párja éppen munkát keres, az ember lánya meg annyit dolgozhat, amennyi megkeresése csak van - akkor az ember lánya elvállal mindent, ami a józan ész határain belül van. Ebből kifolyólag vagy reggel nem látnak, vagy este, heti 1x pedig csak este 7 után érek haza két patika után (hajnal fél hattól).

De amikor a legkisebb megkérdezi az apjától, hogy ugye holnap este végre látjuk anyát, akkor az ember lánya szíve nem kicsit fáj. Amikor kész tényként beszélnek a Decathlonos futásról, és már mindent lerendeztek vele kapcsolatban - amiről én még nem is hallottam, akkor egy kissé kívülállónak érzem magam. Amikor a vidéki mamát kell hívni mert a zuram elmegy két napra és én máshogy nem tudok menni dógozóba, a házbeli mama meg friss visszérműtött akkor egy kicsit elgondolkozom - valóban ezt és így akartuk?

De ha egyszer annak a patikának ilyen lehetetlen a nyitvatartása (6-22, bár a betegek ennek nagyon örülnek), és én kellek nekik a többiek szabadságolása idején, hát legyen. Amíg a zuram nem talál munkát, talán kibírjuk. Aztán majd lazítok, és újra főmami leszek. Csak minél hamarabb legyen már!

Párhuzamosan persze készül a vállalkozásom is, meg elvileg 4 hét múlva egy vásárban az asztal túlsó oldalára ülök - és halvány lilám nincs, hogy mennyi minden legyen az asztalon, és azokat mikor állítom elő...

Szóval ezért kénytelenek nélkülem találkozni a többiek a Várban.

4 megjegyzés:

hildiko írta...

Sajnálom, hogy így alakult, de szerintem is a család az első.
A vásárlást pótolhatod neten is. Tudok Neked kedvező áron küldeni szalagokat, cippeket, gombokat, csipkét. Ha érdekel küldök fotókat, árakat. Akár cserélhetünk is.

Üdv: Ildikó

hildiko74@gmail.com

mammka írta...

Ildi! Nagyon együttérez veled a szívem és együtt gondolkodik!
Teljesen,minden porcikámban tudom,miről beszélsz.Bár,én nagyjából ezen túlvagyok,mármint felnőttek a gyerekek,de van ugye az unoka,meg a nagybeteg sógornő,meg a Kisöregek....
Gondolok Rád!
Szép volt,de nem vesztettél olyan sokat,majd teszek fel fotókat.
Foltos Kiállítás mindig lesz,de a gyerekeink nem lesznek mindig kicsik és nem olyan sokáig igényelnek bennünket,hiszen kirepülnek.

Hauser Mária írta...

Kitartás! Ez csak átmeneti, mert hát a párod biztosan keresi a lehetőséget, hogy munkája legyen. És, aki keres az talál is! Üdv. Mária :)

Juhizs írta...

Ez volt a leghelyesebb döntés a szituáció ismeretében. Sajnos, hogy az élet ilyen helyzeteket produkál.
A topiktali nem volt hagyományos 2-3-x kisebb csoportokban valósult meg rövid időkre, mert a Céh szavazás eredménye ill. eredménytelensége mindenbe belekavart.