Gail

...avagy tágítsuk csak azt a komfortzónát!


Túl egy-két sapkán, amivel a rég begyakorolt mozdulatokat felfrissítettem, jöhetett valami új. Legalábbis számomra. Ravelry-ra föl, nézzük mit adnak ingyen. Hát őt adták. Sokan-sokan el is készítették, volt tehát inspiráció.

Mivel idén a VANból dolgozom, ebben a vastagságban egy lidis zoknifonalam volt. Belőle készült.

 Szépen lehetett blokkolni (amiről ugyan miért is lenne dokumentáció, hiszen végülis életem első blokkolása volt...).

Egy baja van, kicsit (vagy nem is kicsit) szúr....

... mert szoknya az kell...

Még mindig régebbi dolgok mutatkoznak be.

Szóval az adott nyolcéves szoknyát kap (a vállfák és a hajpánt mellé) szülinapra.

Nézzük, mi VAN? Téli szoknya készül, tehát kord kell. Magas a lány, meg jó lenne nem egy szezonra varrni, hisz sajnos nincs aki örökölje (utolsó gyerek sorsa...), így sok kord kell. Abból meg csak bontott ingek, nadrágok, régi varrományok maradékai vannak. Igaz, ezekből egy majdnem teljes fióknyi. Az inghát a legnagyobb egybefüggő darab ...

Legyen hát szakaszosan bővülő ráncolt szoknya 3 csíkból. A delikvens nővérével csoportosítottuk színek szerint az anyagokat, és a barnás csoportra esett a választás.
Az alsó csík min. 8 darabból van, majdnem egy egész ing elfogyott. A középső egy szoknya volt, és tán a legfelső is.

A modell bevált, szint csak mosásra tudom levenni róla. Készülhet a következő...

Horgolóiskola III. (by/for me)

Jöhet a kétráhajtásos pálca. Meg a fogyasztás/szaporítás II.

Vállfa már van a delikvensnek, a szoknya is elkészült, akkor főzzünk tovább, mondjuk egy hajpántot.
Akkor mi VAN?

• VAN még a kedves zseníliafonalból. 
• VAN egy kézimunkakönyvem, abból kéne keresni mintát. Reliefpálca. Jól hangzik? Igen. Jól néz ki? Fotón igen. Élőben? Majd meglátjuk.

Hát itt megláthatjuk.

Amit ebben a leckében megtanultam: értelmezni, olvasni a leírást. Összemelegedtünk Kétráhajtásos Pálcával, belekóstoltam a bontás tudományába.


Ui: zseníliafonal még mindig van...

Horgolóiskola II. (by/for me)

Ha már a magamnak feladott első leckémen túl vagyok, nosza jöhet a következő lépés. Nézzük mi VAN.

• Adott egy rózsaszínmániás kislány, aki pechjére karácsony napján született. (... és továbbra se hiszem el, hogy már 8 éve...) 
• VAN régi favállfa, 
• VAN némi régenturkált rózsaszín fonal, 
• VAN 3-as és 4-es horgolótű és 
• vannak a neten bájos horgolt vállfák. Leírás viszont nincs igazán...

Na ebből főzzünk valamit! Erp-t hívtam segítségül, úgy gondoltam ebben a projectben vele kötök szorosabb ismeretséget.

Abszolváltam a szemszám meghatározást, a szaporítás/fogyasztás tudományát. Nehezített pályát biztosított a selymes ill. a zseníliafonal. Hiába no, ha egyszer abból főzünk ami van...


Második lecke teljesítve.

Elhalasztott karácsony

Csoportba tartozni jó. Jó csoportba tartozni még jobb. Ha az ember (lánya) még sok újat tanulhat a sok jó ember között, az már maga a menny.
A tavalyi rokka-project kapcsán kéretőztem be a Hírös Kötő Körbe (alias HKK), és jól ott is ragadtam.

Novemberben húztunk, és egy elhalasztott ünneplés keretében most volt az ajándékozás.
Ééés én egy kis szütyőkét kaptam, formásat, színeset, tartósat!
Gabi a blogjában sokféleképp fotózta, nézzétek meg nála, és nézzetek is körül ha már ott jártok, sok szépségessége van! Ezúton is köszönöm! :-)

Az én húzottam az egyik Marcsi volt. Gondoltam, majd én horgolok. Már úgyis túl voltam 4 leckén a saját, különbejáratú horgolóiskolámban. Mi az nekem!  
De aztán nem haladtam értékelhető ütemben, így újratervezés indult az action előtt 4 nappal. Visszanyúltam a gyökereimhez, elő a jó öreg foltvarrással! Éppen a régi-régi UFOimat rendezgettem, és találtam egy tizedkész neszesszert ólomüveg technikával. Ő lett a befutó.

elölről

 

 

 

 

és hátulról

A talákozóról olvashattok Kicsikatónál, Kingánál, Melindánál is...

Horgolóiskola I.(by/for me)

Már amikor a rokka-project elindult, tudtam, hogy a majdani rengeteg (:-) ) fonalat fel kell tudjam majd dolgozni. A kötésről leszoktam, a horgolást - bár általánosban tanították - sose szerettem. Nem is tetszettek a horgolt holmik.

Igyekeztem nyitott szemmel járni, hogy a nekem mégis tetsző horgolmányokat észrevegyem. Lassan barátkoztam a műfajjal, lassan szaporodtak a tervek a listán.

Első project. Rögtön mélyvíz, erősen tágított komfortzóna. Csillagok* rafiából, meg egyéb otthon talált durvább fonalból. Jó tanítómester egy HKK-partin.

Felelevenítettem az ismeretséget Rp-vel, Fp-vel, Erp-vel. Megismerkedtem Kúszószemmel, sőt körém sündörgött Mágikus Gyűrű is, akit viszont eddig még sose láttam.

Mély barátság még nem alakult ki köztünk. Félszavakból se értjük még egymást. De egy bimbózó kapcsolatból még sok minden lehet....

* ezt az egyet találtam itthon, a többi karácsonyi csomagok dekorációja akart lenni... és elhagytak engem...

Az én 2012-m

A gondolkodás  tett halála...

Már régóta gondolkodom, melyik új dolgokat kéne lefotóznom, körberaknom építő szöveggel, bölcs gondolatokat megosztani kedves olvasóimmal. De a gondolkodás önmagában még soha nem vitt előbbre. Engem legalábbis.
Így a lovak közé csapva egy célkitűzésemet osztom meg veletek addig is, amíg a fotómasina előkerül, és a kötött/horgolt (mert olyan is van ám!!)/varrott dolgaimat is be tudom mutatni.

Szóval elhatároztam, hogy idén a VANból alkotok. Nem a boltokban, áruházakban létezőkből, hanem az itthon megtalálhatókból.
Évek hosszú és megfeszített munkája kellett ahhoz, hogy ezt a mi "kis" házunkat fullra telipakoljuk holmival. Jelentem sikerült... Mostantól alapszabály, hogy csak akkor jöhet be új holmi, ha egy legalább akkora térfogatú ki is megy. És mivel alapvetően egyre környezettudatosabbak vagyunk, hát egyre kevesebb menjen ki. Tehát lehetőleg ne jöjjön be szinte semmi, csak a minimális legszükségesebb.

Rengeteg alapanyag is felhalmozódott a nagy kreatívkodás közepette.
Ha véletlen nincs alapanyag ahhoz amire vágyom, azt vagy kreatívan helyettesítem vagy csereberélek a VANból. Igyekszem ezt az új hobbikra is alkalmazni.

Ez is a minimálhoz vezető utam egyik lépése.

1. feladat: 12 kiskorúnak úgy rendezni zsúrt, hogy

• ne kapjanak semmilyen E-t az enni- és innivalókban
• ne bolti legyen a dekor
• a foglakoztatás nem külsős ember feladata, hanem mi kötjük le őket
• ne jelentsen semmi plusz környezeti terhelést a vendégség
• és természetesen mindenki érezze nagyon jól magát! :-)

Az én októberem

Addig is egy kis néznivaló, amíg elkészülnek a következő mutogatnivalók...

az első fonal

Van kéziorsóm (köszi Anett :-) )

Volt színesre festett gyapjúm (köszi Adrienn :-) )

És így van 21 és fél méter egyágú, "rusztikus"  - így mondjuk a nagyon egyenetlenre sikerültet? - saját kicsi kacsómmal font fonalam.

Tetszik. Szép(nek látom). Az enyém. Az első mozdulatoktól kezdve. 

Majd egyszer lesz olyan is, hogy már a gyapjút is én mosom, festem... Hosszú az út odáig, de élvezni fogom minden egyes lépését.

 

A képet csak a háttér kedvéért szúrtam be...
(nem, valóban nem az Alföldön van :-) ) 

Tapasztalat: autóban jobb fonni, mint kötni...

Csíkos

vérfonalátömlesztés

Újabb (re)fonal

Azok a turik, azok tehetnek mindenről! Miért kell olyan olcsón kelletniük magukat? 

Itt van például ez a pulóver. Aszongya' nekem a turiban: 

-Esetlen is vagyok, kicsit kinyúlt is vagyok, nem állnék jól rajtad. Sőt máson se állnék jól. Viszont én valószínűleg gyapjúból vagyok, neked meg aranykezed és arany kötőtűid vannak. Szóval csak jót tennél velem, ha hazavinnél, lebontanál, és valami szépként újjászülethetnék. Légyszilégysziiii!!! Meg tudod, ma az áresős teremben utolsó nap van, ennél olcsóbb már nem is lehetnék!

Egyetlen szerencséje ennek a pulcsinak, hogy aranyból van a szívem is, nemcsak a kezem....

Hát megkapta, amit kért:

Most már okosabb voltam, mint a zöld bontásakor, ahogy fejtettem, rögtön tekertem a szék hátuljára, így helyeske kis motringjaim lettek. * Jó nyolcvanvalahány deka.

Mosásra vár.
És egy kis csendre, hogy meghalljam, mi szeretne lenni következő életében...

* Mert már azt is tudom, hogy mi a motring és a gombolyag közötti különbség. Határozottan tágul a komfortzónám...

Lomi 2. (ami időrendben az 1.)

Már  az első lomis látogatásunkon gyakoroltam a pofátlan alkudozást.

Egy papírdobozban néhány műszálas mű-színű fonal, meg soksoksok kötőtű és egy hímzőkeret. Fapofa föl:
-Mennyi a tű?
-Együtt az egész doboz mindenség 1000. (nekem a randa fonalak nem kellettek)
-Csak a tűk 400?

Elhozhattam. Természetesen a hímzőkeretet is bepakoltam... (a zuram szerint 300-at kellett volna mondanom)

6 pár egyenes, 6 pár körkötőtű - ill. az nem is pár? 1 afgán (?) horgolótű, meg a ráma. A kék tű nagyon mókás, az eleje 10 centi vastagabb, mint a többi. Ez mire jó?
A fa tűből kéne kéziorsót barkácsolni.

Veszélyes hely ez a lomi. Addiktív...

Hagyaték

Anyósom hagyatékában találtam egy nagyon szép színű és jó tapintású kézikötött pulcsit. A fazonja nem az én világom, így lebontottam. Égetéspróba alapján van benne sok gyapjú. Bontáskor szívtam vele vagy egy egész vasárnap délutánt, mert némelyik szakasz kegyetlenül összegubancolódott. De végül én nyertem. Így viszont rögtön gombolyagba került, nem motringba, így nem mostam ki.

Elsősorban is hálás vagyok Anettnek, akitől megtanultam ezt a gombolyítási módszert a HKK-n (hírös kötő klub). A blogján is bemutatja.

Aztán még az is nagyon jó volt, hogy gyorsan akartam csinálni belőle sapit a fiúnak, de csak körkötőtűt találtam itthon. Nosza nyakamba világhálót, s rátaláltam a Magic loop technikára, így költségtakarékosan készült az első mű.

Meg egyáltalán. Nagyon jó volt kötni. Még soha nem kötöttem körben, így érdekes volt, hogy a sima szemek máshogy adták magukat, a fordítottat meg csavartan kellett kötni, de ismét tágítottam a komfortzónámat, ami szintén nagyon jó dolog.

Modell: hurrican hat - Ravelry
Tű: 6-os körkötő 60 centis

Mit kell még ide írni, a kötemény adatlapjához? A súlyát majd patikamérlegen lemérem.

Ámor nyila

Augusztusban kivettem az egyik évi rendes szabadnapomat, és gyerek- és férjmentesen felvonultam a Mesterségek Ünnepére. Feltöltődni, inspirálódni... de ami történt végül, arra egyáltalán nem számítottam.
Az egyik sátornál eltalált Ámor nyila. S csak álltam letaglózva.Egy hölgy - akiről azóta már tudom, hogy Adrienn az Ariadné blogból - font. Rokkán, igazi szép fonalat. Valami ott belül nagyon-nagyon mélyen megérintett. Ahogy néztem a ritmust, az ősi mozdulatokat, tudtam én elvesztem. Nekem ez kell, bármi áron...

Itthon aztán könyörögtem a zuramnak, ne engedjen belévesznem az új szenvedélybe. Hisz tudja már az nálam milyen, átélte a foltvarrás-mániám igen sok fázisát, és sokszor nyitogatta azt a bizonyos pénztárcát...
Erre mit mond az istenadta? Hát, talán nem egy profi modern rokkával kéne kezdenem, de egy használtat igazán megnézhetnénk. Jól hallottam? Biztos? Igen?

Nyakamba vettem a cyber-világot, bejártam minden zegét-zugát fonásügyben, és igencsak elcsodálkoztam. Hogy ezt mennyien művelik már, fonó-körök léteznek, a lányok festenek, kártolnak, csévélnek, gombolyítanak! Hogyhogy ebből én kimaradtam?
Egy héten belül 3 hírlevélre voltam feliratkozva, két hét múlva már néhány gigányi info/könyv figyelt a gépen, három hét múlva kívülről fújtam a rokka elemeit (angolul). Tudtam mi a navajo, meg a niddy-noddy és skótfeszítést is kezdtem érteni.
Közben majd megszakadt a szívem, mert jóanyám néhány éve kidobta az utolsó zsák nem leadott már megmolyosodott angóragyapjút. Ugyanis ifjúkoromban volt otthon egy ideig angóratelep néhány száz nyuszkóval...   

Aztán jött a költői kérdés. Oké, megtanulok fonni, de mit csinálok a kész fonallal? Hisz horgolni nem tudok, kötni nem igazán szeretek (illetve régen sokat kötöttem). Szövéshez valót meg sztem az életben nem fonok össze. Ja, meg ahhoz szövőkeret meg plusz hely meg lottónyeremény kéne.
Meg aztán. Mit fog rólam gondolni a 3 szekrény anyagom meg a varrógépem, a vágólapról ne is beszéljek, hogy csak úgy cserbenhagyom őket? Mit fog gondolni kis családom, népes rokonságom, meg a baráti kör?
Meg mikor?
De azért biztos ami biztos, elkezdtem újra kötögetni, tesztelni a családot, bejön-e nekik a kötött stílus. 

Aztán Kicsikatónál láttam, hogy kis városunkban is van kötős klub, ahol már néhányan megfertőződtek ugyanezzel a mániával. Bekéretőztem... és beengedtek.

Vesztemre.
Ugyanis volt ott rokka, kettő is. Szépecskék, szemnek tetszetősek, dolgos kéznek kívánatosak.
A következő vasárnap már kint is voltunk a "használtcikkpiacon" =lomin. Rokka nem volt, de találtam valakit, akinek otthon volt, így következő hétre hozattam vele. Hozott. Vagy négyet. Választottam. Alkudtam. Kőkeményen. Hazahoztam. Ő Iluska. Az új szerelem első gyümölcse.

Pusszantlak Ámor...

Bréking nyúúz

Az előző bejegyzésem utolsó (negyed)mondata ma délelőtt 9 óra 13 perckor érvényét vesztette.

Ugyanis megérkezett családunk legújabb tagja, Iluska! Kicsit még mosdatlan, kicsit még rokkant, de már látom benne a szép jövő ígéretét... ( :-)))))))))))))))  ) ilyenkor kell azt mondani jippijííí? :-)

A köztes időben (mármint a szerelem kitörése és a mai reggel között) történtekkel még adós vagyok, de 3 egész szabadnap áll előttem . . .