2008. jún. 5.

Marokkó


Szokás szerint az utolsó hétre hagytam az esedékes határidős munkámat, és szokás szerint beütött a ménkű, azaz az utolsó pillanat ördöge. Csúsztam az elsőáldozós ruhával (külön posztban emlékezem meg róla), az alsószoknyával, befutott még hirtelen némi zsúrajándék - merthogy a lánykáim csak anya általi eskát szeretnek vinni (ami különben határozottan dicséretes).
És akkor jött a bárányhimlő a kicsilányhoz - derült égből villámcsapás! Természetesen aznap lett volna az ovis évzáró műsora. Erről is lemaradt(tunk). (Az anyáknapiról a családi kirándulás miatt...)
Teljes családi megjelenős programok a hétvégére, tehát pesztrát kellett vadásznunk, és az első 3 napban (és 2 éjszaka) nagyon nyűgös volt. Számolgattuk a báránkákat, szegénykém nem nagyon értette először hogy akkor most ez milyen betegség is.
Az egyetlen halasztható a kultúraquilt volt....
Szokás szerint nagyon élveztem csinálni, és érdekes volt megtapasztalni, hogy már nem izgultam igazán, hogy fog-e sikerülni. Valahogy az eddigiek adtak már egy kis rutint. Az ötletről (leírás itt ) éreztem, hogy jól kivitelezhető. Csak a mozaikpakolás volt egy kicsit hosszú, de a többi pikk-pakk megvolt.
Nem győzök örömködni, hogy bekerülhettem a csapatba! Nagyon sokat tanultam már eddig is - másoktól is, magamról is.

Nincsenek megjegyzések: