2008. jún. 7.

Fehér 2.


Szóval a saga az elsőáldozóruháról....

Kaptam instrukciókat a felsőrész alábélelésére, így saját anyagából álltam neki kiszabni. Kezdett gyanús lenni, hogy a külső résznél valahogy nem így csináltam. Hát az oldalbetéteket fordítva varrtam be, előre a hátulját és vica. Ezért nem tudtam, csak erős betartással bevarrni. Szóval bontás, csere, újravarrás, és így valahogy jobban passzolt...
A következő "apró" malőr az volt, hogy a felsőszoknyát túlságosan beráncoltam. Bontani nem bírtam, így nemes egyszerűséggel levágtam a ráncolást, volt elég anyag pluszban ráhagyva. Újraráncolás, beillesztés. Közben a delikvens 3 napot erdei iskolában volt, tehát az alja felvarrás szombatra maradt (Marokkó helyett...)

Itt a delikvens nővére látható (rá is jó a ruha), még ruhaalja felhajtás előtt.









Aztán közben a néptáncos alsószoknya is elkészült.

3 megjegyzés:

Mamis írta...

Nagyon jó lett a ruha,és a modell is nagyon szép hölgy!

mammka írta...

Így,hogy így egymásra találtunk-lásd mélemet :)--még nagyobb örömmel látogatlak.:)
Na,ez az,amit én nem tudok: ruhát varrni. Csodaszép lett,nagyon ügyes vagy! A néptáncos szoknya se akármi....Hát még a lányok!!!!

kastanie írta...

Nem lehetett könnyű ezzel a vékony anyaggal dolgozni!
Jó, hogy az alsószoknyát is lefényképezted, sose gondoltam volna, hogy nem egyszerűen körberáncolt.