Pesten jártam....

ma. Felvitt a zuram. Félévente "jár" nekem/ kiharcolom / megszervezem. Kipucováltattam a varrógépet, nem volt semmi komoly baja, de ráfért a generálozás. Több, mint 5000 ft volt. :-(((
Bár éppen most 7 éves (Pfaff tiptronic 2030), és ez a 3. nagytakarítás nála. Elvarrt már néhány kilométer cérnát...

Jártam a Meseboltban is, meg az Aréna kiadónál megvettem a 4 Tildás könyvet egyben, akciózva 8000 ft! volt együtt. Még a hülyének is megéri, hát még nekem! :-))) Kreatív hobbis mesegyapjú is került a szatyorkámba, és a végén a jól megérdemelt Ikea. Itt elsősorban ötletet gyűjtöttem, mert a kicsi lassan kezdi kinőni a szekrénykéjét, de a lakás mar teli van, így erősen sakkozni kell a bútorokkal, ha a tiéd lesz ez, akkor én megkapom azt, nőnek az igények. Hiába no, ahol már kamaszodó kishölgyek is vannak! :-)))

A gyerekek tegnap óta mamáznak. Furcsa volt most este a csendes ház. Ilyen lesz majd, ha már újra csak ketten leszünk?

Saját munkáról fotó most nincs, viszont a legutóbbi foltos találkozóra elhozta az egyik "tanfolyami hallgatóm" :-)) a már elkészült munkáját. Nagyon szép lett, a szélén a tűzés külön piros pontot kapott.

Idill - gondolatok egy autóban ülve

Sötétedik. Kanyargunk felfelé, lefelé a szerpentineken. Izgalmas nap volt, a gyerekek sokáig fogják emlegetni. Mi is.

Figyeljük az előttünk lévő autót, és kettőt is mögöttünk. Nehéz sötétben konvojban haladni. A kicsik azonnal elpillednek, ahogy a kocsi elindult, a nagyokkal még beszélgetünk. Magyar-szlovák viszonyról, Trianonról, nem tudom, értik-e, megértették-e. Néha én is olyan bizonytalan vagyok, hogy jól látom-e a dolgokat. Aztán ők is elpillednek. Körülöttünk csend, csak egy kis magyar népzene szól a CD-ről. Lenn a völgyekben apró falvak fényei pislákolnak. Érdekes így kívülállóként elsuhanni fölöttük. Mindig is szerettem éjszaka autózni, vonatozni. Egy kicsit kívül téren és időn. Talán valamelyik költő írt erről nagyon szépen, de már nem emlékszem.
Négy család, 13 gyerek. A legkisebb és a második legnagyobb az enyém. Egy korosztály (5 és 13 év között), unoka-, kereszttesók, osztálytársak. Kihasználjuk a hosszú hétvégét, szállásunk egy volt református népiskolában, Komjátiban van.

Meglátogattuk a Szlovák-paradicsomban a Hernád-áttörést, majd egy patak medrében felkapaszkodtunk, és vissza egy másik úton. Volt, amikor erősen elgondolkodtam, hogy jó döntés volt-e ekkora gyerekekkel eljönni. A Hernád fölött egy sziklafalon, a szikla szinte kifelé dől, fémtálcákon állva, kezemben egy majdnem ötéves keze, a többi kölkemet nem is látom, na ekkor majdnem kitört rajtam a pánik. Nagyon féltem, igazán nem is tudom, mitől...
A patakmeder már sokkal vidámabb volt. Kicsi volt a víz, gyakran tényleg a mederben mentünk, kőről kőre. Létrákon, farönkökön kapaszkodtunk egyre feljebb, hogy aztán újra lefelé menjünk, immár az autókhoz.
Megérte.

Az autó kanyarog tovább, kiérünk a hegyből. Felettünk kivilágított gyönyörű vár, másnapi célpontunk: Krasznahorka büszke vára. Belefér majd még a szádelői völgy is, igazi gyerekparadicsom, lehet patakparton vizezni, sziklácskákra mászni. (Ez egy felülnézeti kép, mi csak lent jártunk.)

Lassan hazaérünk. Indulhat a nemes versengés a férfiak és nők között. A fiúk fűtenek be hamarabb a jéghideg vaskályhákba, vagy a lányok készítik el előbb a vacsorát?
Mi nyertünk. :-))

(A képeket a netről vadásztam, mert volt egy profi fotósunk, így mi nem strapáltuk magunkat a kattintgatással.)

Kipécéztek!

Erika és Mammka is megtisztelt azzal, hogy kipécézett magának, mert kíváncsi rám. Szokás szerint addigra ért ide hozzám is a lánc, amikor éppen elutaztunk 4 napra. (erről beszámoló később)

Szabályok:
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.

Tehát akkor hulljon le a lepel rólam! :-)))

1. A hit végigkísérte az eddigi életemet. Mindig fontos volt emellett a közösséghez tartozás. Egyházi iskola, egyetemi közösség - amelyből még most is vannak élő kapcsolataim, ificsoport, házascsoport.

2. A páromat is egy ilyen csoportban ismertem meg.

3. Mindig is nagycsaládról álmodtam, de mivel későn kezdtük, ezért csak 4 gyerekünk van :-))
Sajnos, úgy tűnik, ez a szám már végleges.

4. Szeretek utazni, világot látni, szép tájakat meglátogatni. Ha csak tehetjük, kettesben is megyünk minden évben egy pár napra. A gyerekekkel módszeresen járjuk körbe Magyarországot, mindig más vidéket keresünk föl.

5. Nehezen oldódom egy társaságban, ezért talán zárkózottnak tűnhetek, pedig nem is.

6. Nagyon szeretem a csöndet.

7. A házimunkát nagyon szívesen kiadnám valakinek. Vasalni azért szeretek, meg ha végre nekiállok, akkor még jól is esik, hogy szépül, tisztul a környezetem, de nehezen szánom rá magam.

+1. Ja és alapvetően lusta vagyok...... Sokszor mire rászánnám magam valamire (pl. blogbejegyzés, hozzászólás...) már rég aktualitását vesztette.

Mivel már minden általam kipécézendő emberke kipécéztetett, ezért az én ágamat lezárnám, nem adom tovább a stafétát.

Japán táska

Colette hirdetett meg a blogján egy nagyon kedves és ötletes játékot, 8 táska ekészítésére lehetett jelentkezni. Mi a közös ezekben a táskákban? Mindegyik kiindulási alapja egy kb. 50x50-es négyzet.

Én a D jelűre jelentkeztem, amit végül rajtam kívül még ketten is elkészítettek, Nana és Princi. Határidőre az enyém is kész lett, de a fotókat csak most tudom feltölteni....

Sokat gondolkodtam, hogy milyen anyagból dolgozzak. Egyszercsak beugrott, hogy van nekem valami távolkeleti mintás anyagom, majd megkombinálom azt feketével. Mivel a minta úgy hajtódik, hogy a két széle látszik kívül, 10 centis lett a mintás anyagból a csíkom a két szélén.

Színátmenetessel szabadgépiztem, új mintát gyakoroltam rajta. Egy baja van, nem látszik, csak a belső rekeszében... ha a gazdája figyelmes lesz rá...

Ezután nagyon sokat dilemmáztam a széle pánton, mire valahol eldugva rátaláltam erre a fáradt mustáros sárgára. Így utólag úgy látom, tökéletesen illik hozzá.

A két szélét középre hajtva kézzel összevarrtam a két pánt szélén láthatatlanul, csak a kis gallérkát hagytam lifegni.

Most keresztben következett egy félbehajtás, aztán az oldalait is összevarrtam, szintén kézzel, szintén láthatatlanul. Rögzítettem a gallérkát, hogy ne lifegjen.

A fület a Clover kifordító/zsinórbehúzó kütyüje segítségével készítettem, 3-3 (2 fekete + 1 mintás) darabot összefontam, majd a két oldalon rögzítettem.

Colette a Picasán egy albumba gyűjtötte az összes elkészült "pályamunkát".

Szépek, ötletesek, tanulságosak. Mindegyikhez ott van a link, eljuthattok a leírásokhoz!

Tanfolyam

A helyi műv.központban hirdettek egy 3 alkalomból álló haladó foltvarró tanfolyamot, amelyből az első megtartása rám várt. Nehezen jöttek össze a jelentkezők, csak 5 nappal előbb tudtam meg, hogy lehet készülni, megtartják/juk.


A téma adott volt - Csodálatos hegyek, anyagcsomagot nekem kellett készítenem. Ennek nem örültem, hiszen nehéz eltalálni gyak. ismeretlen emberkék ízlését, meg hát kell- e mindenkinek? Hát nem kellett... (a maradék a Meskámon megtekinthető - ha már olyan szépen összecsomagoltuk a lányaimmal...)


A technikát már jól begyakoroltam nyáron a kék takarómnál, csak két + mintadarabot készítettem, egy táskának valót, és egy neszesszernekvalót.


Nagyon ügyesek voltak a lányok, szépen dolgoztak. volt aki saját anyagból, volt aki az enyémből. Mindkettőből szép blokkok születtek. Csak a blokk-fázisig tudtunk eljutni, otthon fejezik be (remélhetőleg). A délelőtt második felében a szabad gépi tűzéssel ismerkedtek.

Itt már megy a pakolgatás...

...ilyen kupacokból.

Az egyik résztvevő saját anyagból dolgozott, egy színes és egy egyszínűből. Ezeken próbálgattuk a sokféle elrendezési módot.

Az akkori félkész neszesszert azóta befejeztem. Most először tettem neszibe táskamerevítőt, áll is, mint egy katonatiszt! :-)) Ez egy kicsit módosított minta, valamikor egy papucsot varrtam (majdnem) így, csak most nem csúsztattam el a csíkokat.

Ez pedig egy leendő táska egyik fele. Sikerült szereznem (=turiznom) sokféle jó színű mikrokord inget, ezekből készült.

Kérdés

Miért nem frissít az oldalsávban a bloglistám? Ha belépek, és egyik hozzászólásomat megjelenítem, ott talán egy frissebb adatsor látható, de itt nem.
HELP!!!

Most, hogy ez a hozzászólás megjelent, azonnal frissült. De régebben nem csak új hozzászólásokkor tette ezt.

Előzetes

Keresztszemes - idill

Este van. Békés, csendes este. A család többi tagja már alszik, csak én böködök. A cserépkályha már nem pattog, csendesen ontja a langymeleget mellettem. Szól a Bartók rádió, ég egy illatmécses. Az egyetlen lámpa pont a kezeimre veti kicsi fényét.

Az ölemben egy kép formálódik. Kisgyerekek mennek a tengerpartra. Ahogy egy-egy újabb kicsit elkezdek, rögtön tudom a nevüket is. Nancy, Billy, Henry. Ahogy a ruhájuk redőzik, érzem a szél finom lehelletét az arcomon. Emlékek kavarognak a fejemben. Egyszer jártam az északi tenger partján, Dániában. Ott voltak hasonló dűnék.

Gyerekkori olvasmányélmények, hangulatok, érzések kergetőznek bennem. A tű közben rendületlenül jár. Mellettem papír, ceruza, ha véletlenül napi teendő is betévedne a gondolatok közé, felírhassam.

A játékok. Egy lapát, sárkány. Ennyi is elég a boldogsághoz.

Most az uzsonnás kosárka következik. Vajon mit vihettek magukkal abban a korban? Megcsap a frissen sült kenyér illata.
(Sípol a kenyérsütő, kisült a másnapi reggelink. Mehetek végre aludni.)

Szeretem az ilyen békés, meghitt, csendes estéket. A világ elrendeződik, helyreáll bennem. Kisimulnak a dolgok, megoldhatóvá válnak a teendők.
A vége felé a rádióban a Danubia zenekar játszik. Csak nem Violini szolgáltatja nekem az aláfestő zenét? Érdekes így varrni, hogy egy virtuális ismerős majdnem valóságossá válik mellettem.
A végén bemondják, hogy ez év májusi a felvétel. Valószínűleg ő éppen nem játszott. Kár.

(a bejegyzés már vagy két hete várta a sorát a piszkozatok között, de mostanra lett fotó is hozzá...)