Számvetés

Sokan megírták már a visszatekintésüket az elmúlt évre. Most én is megpróbálok egy kis áttekintést adni - elsősorban persze magamnak :-) ! Mozgalmas évet tudhatok én is magam mögött.

Az év elején rögtön a felmondási időmet töltöttem, életem első kirúgása után. Lassanként újrarendeztük sorainkat, és a családi kupaktanács úgy döntött, hogy nem állást keresek, hanem vállalkozóként két fő irányba indulok el. Az első a patikai helyettesítés, a másik meg a varrás.

A tavasz elment a papírok, engedélyek, igazolások beszerzésére, elintézésére. Jártunk húsvétkor Pannonhalmán, az érettségi szünetben Sümegen. Volt foltos kiállításunk, ahová két takaróval készültem. Idén nem nyertem ..... :-)))), de a zuram része volt a megnyitónak! Közben azért varrogattam ezt-azt: pedagógusnapi ajándékokat, kultúraquilteket, egyéb apróságokat. Elkezdtem a honlapomon dolgozni.

Nyáron festettünk, a gyerekek jöttek-mentek táborból ki - táborba be. Varrásra kevesebb időm jutott, mint szerettem volna. Családilag Dunaszigeten nyaraltunk. Beindult a patikai munka, ekkor még a régi helyeimen.. A honlappal lassabban haladtam (azaz nyáron sehogyse), nem tudott az időmbe beleférni, és azt sem tudtam, akarom-e valójában. Így ez a kérdés jégre került.

Július végén a zuram talpára is útilaput kötöttek....
Augusztus vége felé körbejártam a helyi patikákat, ajánlva magam.

Az ősz csendesen indult, a gyerekek visszakerültek az intézményekbe, nekem kevés munkám volt, így tudtam haladni a régóta félben lévő dolgokkal. Közben hívtak újabb helyekre, s én elvállaltam mindent, a párom meg otthon intézte a gyerekeket (a házimunka java része azért rám maradt! :-))) ). Egyszercsak a párom végleg leszámolt a céggel, így a cégesautót és a cégeslaptopot vissza kellett adni. 1 autóval rendelkezhettünk. Átszerveztük az életünket: a gyerekek buszra váltottak a bicajos időjárás elmúltával, nem anyataxira.... Nagy lépést tettek az önállósodás útján, mi pedig egy csomó időt takarítottunk meg (amit én pl. még több patikai munkára fordíthattam).
Az őszi szünetben 3 másik családdal (13 gyerek!) Kőszeget és környékét fedeztük fel.
Egy családi kupaktanács után úgy döntöttük, vásárba megyek. Lehetett készülni a készletek feltöltésével, de mivel és mennyivel? A maradék perceimben gőzerővel varrtam.

November végén egy nagyon fájdalmas döntést kellett hoznom, a Foltversek csoportjából ihlet és idő hiányában kiszálltam. Hála Istennek, kedvesek voltak a társak, megértettek, és elfogadták a döntésemet.
A vásárra már kész arculattal szerettem volna menni, így fontos volt még a honlapkészítéssel is foglalkozni, névjegykártya, öntapadós csomagzáró etikett és egyéb nyalánkságok. Az utolsó percben az is elkészült.

A december a szokásos tempóban telt. A vásárral kezdődött, aholis rengeteg tapasztalattal gyarapodtam.

Eldőlt, hogy a kicsilány (aki nem mellesleg karácsony napján lett 6 éves! ), szeptembertől nem iskolába, hanem logopédiai előkészítőbe fog járni. Nehéz döntés volt, de reméljük jól döntöttünk, és a javára fog válni.

Karácsonyra (igaz, hogy szenteste délelőttjén) lett mézeskalács, anyasütötte kalács is, béke és nyugalom.

És a végén feltettük az i-re is a pontot, az évi rendes nagggyon megérdemelt pihenésünkkel! :-))))

És egy kis sztori a végére:
Az angyalkahívő majjjjdnem hatéves a nagymamával pásztorjátékot nézett, míg mi az utolsó símításokat végeztük. Az előre kipróbált izzósor a karácsonyfára feltéve már nem akart működni.......
Az alapkoreográfia ilyenkor az, hogy az otthonlevők az előszobában várják a templombóljövőket. A nappali sötét. Megérkezés után gyors átöltözés, aztán az "angyalka" csönget, kivilágítja a fát.
De most nem volt mit bekapcsolni! Hiába hallottuk a csengettyűt, a kis majjjdnem hatéves nem volt hajlandó bemenni, mert a tejüvegen keresztül nem jött fény. Az egész család próbálta magyarázni, hogy lehet hogy elfelejtette, elromlott neki, már nem divat, nemésnemésnem mert szerinte az angyalka még nem végzett.
Aztán megsugdolóztam vele, hogy csak egy kicsit kukucskáljunk be, hátha nincs már ott. Nagy nehezen beadta a derekát, kezemet markolászva, torkában a szíve, csak be mert lépni a "tetthelyre"! Ahol természetesen minden ott volt, még az általa készített ajándékok (amikre egyedül írta föl a neveket!!!!) is.

Hiába no, a szokás, a megszokott koreográfia nagy úr!! :-)))))