Idill - gondolatok egy autóban ülve

Sötétedik. Kanyargunk felfelé, lefelé a szerpentineken. Izgalmas nap volt, a gyerekek sokáig fogják emlegetni. Mi is.

Figyeljük az előttünk lévő autót, és kettőt is mögöttünk. Nehéz sötétben konvojban haladni. A kicsik azonnal elpillednek, ahogy a kocsi elindult, a nagyokkal még beszélgetünk. Magyar-szlovák viszonyról, Trianonról, nem tudom, értik-e, megértették-e. Néha én is olyan bizonytalan vagyok, hogy jól látom-e a dolgokat. Aztán ők is elpillednek. Körülöttünk csend, csak egy kis magyar népzene szól a CD-ről. Lenn a völgyekben apró falvak fényei pislákolnak. Érdekes így kívülállóként elsuhanni fölöttük. Mindig is szerettem éjszaka autózni, vonatozni. Egy kicsit kívül téren és időn. Talán valamelyik költő írt erről nagyon szépen, de már nem emlékszem.
Négy család, 13 gyerek. A legkisebb és a második legnagyobb az enyém. Egy korosztály (5 és 13 év között), unoka-, kereszttesók, osztálytársak. Kihasználjuk a hosszú hétvégét, szállásunk egy volt református népiskolában, Komjátiban van.

Meglátogattuk a Szlovák-paradicsomban a Hernád-áttörést, majd egy patak medrében felkapaszkodtunk, és vissza egy másik úton. Volt, amikor erősen elgondolkodtam, hogy jó döntés volt-e ekkora gyerekekkel eljönni. A Hernád fölött egy sziklafalon, a szikla szinte kifelé dől, fémtálcákon állva, kezemben egy majdnem ötéves keze, a többi kölkemet nem is látom, na ekkor majdnem kitört rajtam a pánik. Nagyon féltem, igazán nem is tudom, mitől...
A patakmeder már sokkal vidámabb volt. Kicsi volt a víz, gyakran tényleg a mederben mentünk, kőről kőre. Létrákon, farönkökön kapaszkodtunk egyre feljebb, hogy aztán újra lefelé menjünk, immár az autókhoz.
Megérte.

Az autó kanyarog tovább, kiérünk a hegyből. Felettünk kivilágított gyönyörű vár, másnapi célpontunk: Krasznahorka büszke vára. Belefér majd még a szádelői völgy is, igazi gyerekparadicsom, lehet patakparton vizezni, sziklácskákra mászni. (Ez egy felülnézeti kép, mi csak lent jártunk.)

Lassan hazaérünk. Indulhat a nemes versengés a férfiak és nők között. A fiúk fűtenek be hamarabb a jéghideg vaskályhákba, vagy a lányok készítik el előbb a vacsorát?
Mi nyertünk. :-))

(A képeket a netről vadásztam, mert volt egy profi fotósunk, így mi nem strapáltuk magunkat a kattintgatással.)