Az én baktusom

Vannak azok a kötősblogok, azok tehetnek mindenről! :-) Először a gombolós nyakravalók tetszettek meg, aztán jött a baktus. Tudjátok, ami olyan alakú mint az úttörőnyakkendő, de nem ronda nylonból van, hanem nemesebbnél nemesebb fonalból kötik.
Hát ilyen nemesnek tűnő fonal kiabált rám a Lidiben, hogy baktus akar lenni nálam. Pont nálam. Lehet ennek a kérésnek, mit kérésnek, parancsnak ellenállni?

Így van, valóban nem.

Aztán Elizanikónál találtam linket a hogyanhoz, és harmadik nekirugaszkodásra lett is belőle valami. A fonal természetesen hazudott, mármint abban az értelemben, hogy jó lesz baktusnak, mert baromi vastag. A puding próbája az evés, a sálé meg a használat - ahogy a művelt finn mondaná. Így majd nyugtával dicsérem a napot, illetve a tél elmúltával a baktusomat:

Próbaként feltekertem a legifjabbra, háááááát, tényleg nagyon nagy. Kabát alá semmiképp nem jó, talán fölé? De az meg nem stítusom.

Lehet, hogy nem várja meg az igazi telet, hanem lebontva és újrakötve inkább gombolós nyaksál lesz belőle? Bár nem tudom, hogy a fonal hogy viselné a bontást. Igen érdekes textúrája vagy mije van neki....


Azokon a hosszú estéken készült, amikor még adták a Story tv-n a JAG című filmfolyamot. Nehezen viseli az olyan pár (azaz mi) a függést - itt pl. a sorozattól - akik alapból szeretik magukat kötöttségektől függetlennek látni. És mi erőst függtünk tőle. Ezért is kellett legalább az alibi-baktus... Aztán egyszercsak valahol a 175. résznél abbahagyták a vetítést (a piszkok, mert hátravolt még vagy 70...), így több kötés nem készült.

Pedig van még fonal, új is, régi is, használt is...