Igaz, jócskán elmúlt már húsvét, de még mindig annyira a hatása alatt vagyok, hogy csak megírom ezt a posztot róla. Ha minden igaz, száz szóban! :-)
Pannonhalma, az atyák és testvérek vendégszeretete. Csend, elmélyülés, megtisztulás, kiengesztelődés.
Gyönyörű, fájdalmas, szívbemarkoló liturgia. Gregorián, ősi, kanyargó dallamok, összeszedettség - minden és mindenki a helyén van. Kétszer is alvó gyerek az ölemben. Ülőhelyünk mindig van, látóhely ritkábban.
Séta, beszélgetés, előadások, csoportbeszélgetések, foglalkozások a gyerekeknek is. Kiskamasz viháncolás - hiszen itt új fiúk vannak! :-)))
Menzakaja, elfogadható. Kolesz-szoba, egész vagány.
Tomboló tavasz, balzsamos meleg; színek, illatok orgiája, a levendulamező ígérete.
(látkép a szobánkból)
És a végén a köszöntés:
-Krisztus feltámadott!
-Valóban FELTÁMADOTT!
(Nagycsütörtöktől vasárnapig a kollégium megüresedett helyein + az összes vendégágyon + matracon vendégek laknak, akik elmélyülni, együtt-ünnepelni érkeznek. Össz-családilag most először voltunk.)
4 megjegyzés:
De jó! Kirázott a hideg a szavaidat olvasva...
Nagyon jó volt olvasni a bejegyzésedet. Melengette a szívemet. Kicsit talán elfogult vagyok, mert a keresztfiam ott járt középiskolába, így azidő alatt többször is megfordultam az apátságban. Különös hangulata van a helynek.
Egyszer voltam ott én is ilyen napokban.
Megjegyzés küldése