100 szónak is egy a vége

Igaz, jócskán elmúlt már húsvét, de még mindig annyira a hatása alatt vagyok, hogy csak megírom ezt a posztot róla. Ha minden igaz, száz szóban! :-)

Pannonhalma, az atyák és testvérek vendégszeretete. Csend, elmélyülés, megtisztulás, kiengesztelődés.
Gyönyörű, fájdalmas, szívbemarkoló liturgia. Gregorián, ősi, kanyargó dallamok, összeszedettség - minden és mindenki a helyén van. Kétszer is alvó gyerek az ölemben. Ülőhelyünk mindig van, látóhely ritkábban.

Séta, beszélgetés, előadások, csoportbeszélgetések, foglalkozások a gyerekeknek is. Kiskamasz viháncolás - hiszen itt új fiúk vannak! :-)))

Menzakaja, elfogadható. Kolesz-szoba, egész vagány.

Tomboló tavasz, balzsamos meleg; színek, illatok orgiája, a levendulamező ígérete.

(látkép a szobánkból)

És a végén a köszöntés:

-Krisztus feltámadott!
-Valóban FELTÁMADOTT!

(Nagycsütörtöktől vasárnapig a kollégium megüresedett helyein + az összes vendégágyon + matracon vendégek laknak, akik elmélyülni, együtt-ünnepelni érkeznek. Össz-családilag most először voltunk.)