5 táska (egy kis helyzetjelentésbe ágyazva)

A múlt hét elején megrendelés érkezett.
Éppen ráértem, csak

• 1 nap helyettesítés*


• 25%-os gyereklétszám otthon


• 1 diplomaosztó Pesten


• néhány utolsó láda felszámolása festés után


• sőt jut eszembe,még Marcit is eladtuk 2 napra a keresztszülőkhöz, így az egyik "szabadnapunkon" strandoltunk Cserkeszőlőn
  
• vasárnap estig a kultúraquiltnek is el kellett készülnie

... szóval csupa láblógatás.

A szabásminta és az alapanyag is a megrendelőtől érkezett, így tkp. szalagmunka volt a táskák összeállítása. Sőt, varrtam már vagy 10-et az elmúlt év folyamán.
A fedlapok díszítése viszont már testhezállóbb volt. Volt benne egy kis újítás, színben illő apróvirágos anyagot tettem az applikációk alá.

A dolog egyetlen aprócska szépséghibája az alapanyag milyenségéből fakadt, a plüss és a mikrokord vagy két kiló szöszt engedett magából, mire elkészültem velük. Volt külön varrósruhám is...

* A helyettesítés szépen kezd beindulni (mint "új életem" egyik iránya), pedig még körbe se jártam a patikákat, hogy ajánljam magam. A héten pl. hajnalban kezdtem az egyik helyen, délben átsasszéztam egy másikra, 5-re otthon is voltam....

"Új életem" másik iránya, ami még titkos, már egy kicsit döcögősebben halad a kibontakozás felé.... (azért majd még erről bővebben is mesélek, addig csak furdalja az oldalatokat a kíváncsiság!)

Magyarul szokás szerint zajlik a zélet. :-)

Dubrovniki emlék

A kultúraquiltek utolsó fordulójára a téma szabadonválasztott volt. A kedvenc helyem.

A feladat nem volt egyszerű, mert hála az égnek az elmúlt néhány X-ben volt alkalmam sokfelé eljutni Európa egyik-másik szegletében: vízpartra, hegyekbe, híres és kevésbé híres de nagyon hangulatos városokba, eldugott falvakba.
Hát akkor legyen a víz. De miért is?

A víz. Örök szerelem.

9 évesen voltam először tengerparton, amit aztán jónéhány követett (még boldogult lánykoromban...). Sátor a tengerparton, önellátás gázrezsóról, csomagból, a pótkerék köré öntött krumpli, konzervkaja. Egy hálózsáknak nekem még mindig "tengerpart"-illata van. Kabócák cirpelése, fenyőillat, a soha-nem-perzselő forróság, az esti langymelegben a séta a szomszéd kisvárosban, kikötőben.

Búvárkodás. Egyszer még 40 méter mélyre is lejutottam.

Aztán a tenger másik arca. Dániában 6 éve járt a foltvarró csoportunk, akkor láthattam azt a "másik fajta" tengert. Homokdűnék, magas part. Ennek a hangulata köszön vissza számomra az előző keresztszemesemben. (most nézem, kész állapotáról nincs is fotó)

.

Jöhetnek az édesvizek.

.

A folyó, tetején egy kenu. Mindig középen ültem, hála a balkezességemnek. Tökéletes hely, nem kell kormányozni, se ütemet diktálni.

A mosoni-Duna - természetesen felfelé - a zegzugos kacskaringóival (még Bős előtt...), a nagy-Duna Győrtől Mohácsig.
Sokszor álmodom még most is , hogy ütemre húzom a lapátot, s csendben siklunk a fűzfák alatt.

.

Uszoda. A szélső pályákon kicsiknek úszótanfolyam, valahol ott kapálózik Vera is. Én nézem a mennyezetet (a gerincem miatt gyak. csak háton úszom), lélekben éppen egy táskát vagy neszesszert tervezek.

.

Szóval ennek a VÍZnek állítottam emléket a kultúraquiltemben.

.

Ui.: a képek a lányaim múlt heti nagyszülős kiruccanásán készültek. Cseppet sem voltam irigy.

Ádehogy! :-)

Vasárnap este első mondatuk, miután kiszálltak az autóból: apa, jövőre oda megyünk családi kirándulásra. Pont.

.

A búvárkodós csajszi A kicsi, ezért kellett idénre megtanulnia úszni. :-) Naná, hogy rózsaszín gumicipőben....

.

(Ötödször szerkesztem újra, de a fránya entereket figyelmen kívül hagyja. Nem akarnám pedig ilyen tömörre a szöveget. - most ütöttem közéjük pontot. Hátha.)

Életjel és helyzetjelentés

A lakásból már kivonultak a mesterek (és inasaik...).

A garázsból már bevonultak a ládák, dobozok, apróságok és egyébségek.

De sajnos maguktól nem akarnak a helyükre menni....

A festők holnap a garázsba fognak bevonulni.

A nappaliban/és konyhában már nem csak lóugrásban lehet közlekedni.

Mutatnék képet a 40 szál vörös rózsámról, amit szerdán kaptam, de az akkuk lemerültek, és a töltők valahol... vannak...
Mesélnék is erről a negyvenségről, de nincs egybefüggő nyugis fél órám, hogy rendezzem a gondolataimat.

Holnap délelőtt nagylány összeszedése a táborából, ebéd szarvaspörkölt ismerőséknél, délutánra vééégre nekem is lesz Rosalie Quinlan-könyvem (ha elmegyek a foltvarró körbe - bár készülni nem tudok; vajh miért?).
Vasárnap pedig a negyvenség miatt nagycsaládi ebéd ITT. Valahol a rumli közepén....

Mondtam már, hogy szeretem, ha zajlik az élet? Meghogy szeretem a nagycsaládot? :-))) De tényleg!

Ha már rózsás képem nincs, akkor mutatok olyat, amit még nem láttatok:
A képen az iskolaév utolsó előtti estéjén készült tolltartó. Nagylány megígérte osztálytársnak. Anya ült a gépnél, nagylány válogatta/adogatta a csíkokat, aztán diktálta az öltésminták sorszámát, sárkányka meg varrt. Utolsó napra csak elkészült... Ez most nem rajtam múlt! :-))) Mármint a határidő szoros betartása.


Jók legyetek, varrjatok sokat, majd még jövök... (most meg megyek. Aludni.)

Hadiállapot

...tört ki nálunk.


Végre (?) megérkeztek a festők, hogy a lakás egyik felét és annak külsejét egy kicsit kicsinosítsák. Eddig a szobákban dolgoztak, most folyosó/lépcsőház/mosókonyha kombó következik.

A szobák tartalmát még el tudtuk valahogy pakolni, de a kinti cuccok a földszinten a nappali/ebédlő maradék négyzetméterein landoltak. Lóugrásosan tudunk közlekedni....

A szobákat már lehet takarítani. A nagylányok természetesen mikor vannak táborban?


Bingó. :-)))) Ezen a héten (is). Annyira még futotta a drága idejükből, hogy a színeiket kiválasszák. (Igaz, az egyikük itthon alszik azért...)
Vasárnap jöttek meg egy bicajos táborból. Anya mint a güzü mosott (a pakolás mellett), másnap reggel a nagylány bájosan megegyezett a festőkkel, aztán loholtunk a vonatra felpakolni őt meg a csomagjait. Most egy hétig rophatja a népit - mármint a táncot...
Az ovist nagy előrelátóan gonosz anya módjára bennhagytam az intézményben. Most jobb neki ott, és én is nyugodtabb vagyok így. Elég egy gyerek most láb alá.


De azért szépülünk. Selejtezünk, ritkítjuk a holmik sűrűségét, ami nagyon régóta aktuális volt már.

Néha jut egy pici idő a virtuális világomban is körülnézni, örömködni új babáknak, gyönyörködni szebbnél-szebb alkotásokban, álmodozni az én új alkotásaimról is.

szövött cimke

Segítségre lenne szükségem!

Ha valaki már készíttetett szövött bevarrható cimkét, és meg volt elégedve a kivitelezővel, kérem ne kíméljen, és ossza meg tapasztalatait (és a címet is) velem! :-)

Előre is köszönöm!

Irattartó

Hasonlít a 36Évi-féle papírzsepi-tartóhoz, mégis teljesen más! :-)))

A kedves megrendelő valami olyant szeretett volna, de zárhatót, nem középen a nyílás, meg a hátsó kis rekeszben egy plusz zsebecske.

Így az eleje fedlapot felhajtva egy cippes részt találunk, mögötte pedig egy nyitott rekeszt.


Miután teljesen átdolgoztam a szabásmintát, elkészült a MŰ, Ginánál megtaláltam, ami nekem kellett (volna).

Pedagógusnap - kipipálva

Elkészültek végre az ajándékok. Két osztályban vagyok SzMK-ás, mindkét helyen elvállaltam az ajándékokat. Osztálypénzből finanszírozzuk, így nekem is jó bolt. Persze kedvezményesen számolok ám! :-)

Az érdekesség a dologban az, hogy a két nagylánynak néhány tanára közös. Tehát nem kaphat mindenki ugyanolyat. Próbáltam arra is figyelni, hogy egy adott tanár(nő) a két különböző osztálytól stílusban, színben harmonizálót kapjon. A "fontosabbaknak" kicsit komolyabb, a heti fél-egy órában tanítóknak egyszerűbb jut.

És akkor a bemutatkozás:

Hajtogatott papírzsepitartók filc-applikációval.

Kétrekeszes irattartók "maradékos" módra - lilák,

és zöldesek...

A múltkor már mutatott ceruzatartó-kezdeményekből ezek lettek.

És együtt az összes.


Te melyiknek örülnél a legjobban, ha a lánykáimat tanítanád? :-))

Maradt még pluszban néhány, ők mennek a Meskára.

Pedagógusnap - ajándékok

Félfövésben vannak a múltkori prototípus után a tolltartók. Ragyogó lehetőség a maradékos dobozokból fogyasztani. Nem is gondolná az (átlag)ember lánya, hogy milyen nehéz a spontán, véletlenszerű hatást elérni, hogy úgy nézzen ki mintha.... És bizony kell az újakból, szépekből is hozzátenni.

Úgyszint ragyogó lehetőség a gépem mindenféle díszítőöltéseit tesztelni, a különböző beállításokat - egy öltésen belül - kipróbálni.

Kicsit más:

Gyerek3 alias hármaska aki fiú, népitáncol - többek között. Szombaton (a zsúr idejében, mikor máskor :-) ) fellépésük volt, ahol egy új bőgatyában szerepelt. A gatyát összevarrva, de beráncolás nélkül kaptam meg. Le voltam döbbenve, mekkora is egy ilyen ruhadarab. Majdnem 4 méter volt a kerülete!!!! Szoknyánál még elmegy, de gatyánál! Két sor gumit kellett beleszuszakolnom....
Az első még csak-csak, de a második! Majdnem rémálom volt - lett volna, ha nem lenne az én kis Clover zsinórbehúzó/kifordító/kifordítva-zsinórbehúzó csodakütyüm. Sokadszor segített már ki a kis jószág. Az első kör gumit seperc alatt belevarázsoltam, a második se volt vészes.

Évfordulók

Szerdán 15 éve péntek volt. Egy ifi összejövetel végén egy fiatalember megkérdezte a kiszemelt leányzótól, hogy hazakísérheti-e. A lány - nem tudni, jól döntött-e :-) - igent mondott....



Édesanyám 3 napig nálunk vendégeskedett. Mi meg jó kihasználtuk az alkalmat, és szerdán elmentünk vacsorázni, megünneplendő azt a bizonyos 15 évvel ezelőtti - első - igent.



Szerdán 11 éve Pesten az I. női klinikán a 3. szülésindítós napon azért szurkoltunk, hogy ketteskénk azon a szép évfordulós napon szülessék meg. De ő ráhúzott odabent még egy napot. Megvolt rá a jó oka. Hiszen másnap, mikor végre kibújt, "véletlenül" mindenhol ahová mennie kellett a legjobb orvosok voltak az ügyeletesek. Így 3 órásan az egyik legjobb gyereksebész műtötte ki a gyerekökölnyi cisztát onnan, ahol annak semmi keresnivalója nem volt. Azóta is kutyabaja.

Ez a leányzó családunk legfifikásabb tagja. Mindenhol tud úgy helyezkedni, hogy neki biztosan a legjobb legyen. Lehet, hogy politikus lesz? :-))
Szóval mikor kiderült hogy a generálfestés 2 héttel tolódik, rögtön lecsapott az alkalomra, hogy mégis tartsunk zsúrt. S milyen a jó anya? :-) Hát rögtön (na jó, nem rögtön) igent mond.

Mivel fiúkat is hívott, ezért a szabadfoglalkozás nem működött, elég hamar elszabadult a pokol. Egyik bicajunk támasztója bánta.
Kénytelen voltam néhány közös körbeülős játékkal lefoglalni őket. A fejbecsapós aratta a legnagyobb sikert, alig bírtam éles képet készíteni, olyan lendületben voltak....

A fekete topban lévő a mi Zsófink! :-)))

Zsúr - ajándék

Szeretem a zsúrokat. Főleg, ha nem én tartom....

Kiváló alkalom új dolgokat kipróbálni - az ajándékokról beszélek természetesen - valamit letesztelni, új színkombinációkkal játszadozni.

Mint ez most pénteken is történt. Már a pedagógusnapi ajándékokon töröm az agyam, és egy tolltartószerűség körvanalozódott bennem.

Nosza, próbamadam és tadám, a modell bevált, megtartom! :-))) Mármint a modellt. A tolltartó szombat délután óta új gazdájánál figyel.

Az alap egy neszesszeré, annak a méreteit és arányait módosítottam.

Jöhet a sorozatgyártás! :-))

(megtaláltam a fotómasinámon a makrót.... új távlatok nyíltak előttem!)