Hosszú hétvége

Erre a 4 napra két programot találtam ki, és hogy eljussak Dobray Zsuzsa tanfolyására, így tegnapra-mára került a két elutazás.

Tegnap strand Cserkeszőlőn -sikeresen abszolválva - a nagy tömeg ellenére is. Az hiszem, azért jelent már sokkal kevesebb megpróbáltatást 1-1 ilyen nap, mert hála az égnek elég önjáróak a gyerekek. Stabilan úszik mind a négy. Nem kell állandóan a sarkukban ülnünk, punnyadhatunk a termálban nyugodtan. Ha akarnak valamit, úgyis megtalálnak! :-)
Persze az összcsaládi hancúr ki nem maradhat.... és nem maradt ki most sem. :-))

Mára a Mesterségek ünnepe volt a "feladat", több év kihagyás után újra.
Újítás: mindenkinek saját hátizsák, saját vízzel-szendviccsel. Ne engem nyaggassanak minden korty innivalóért... (ötlet bevált, megtartjuk)
A nagyoknak saját telefon, a kicsik zsebében pedig az elérhetőségünk - elkavarodás esetére - hála az Úrnak, most nem volt rá szükség. (2 éve a Savaria karneválon a kicsit a rendőrök hamarabb találták meg mint mi...)

Szóval az ünnep: a pavilonok harmadánál a csapat kétharmada kidőlt. Ketten befejezettnek tekintették a nézelődést, ketten (a két férfi) csak gyorsan át akarták futni a maradék egy részét. Így a haditerv módosult: A két kidőltet leültettük egy árnyékos sarokba, a két fiú miután lefutotta a körét, összeszedte őket és elmentek játszózni meg pihegni a kocsi környékére. Mi pedig a nagylánnyal saját tempónkban nyugodtan, az árusokkal, mesterségbemutatókkal beszélgetve - fogásokat ellesve még bő két órát nézelődtünk, töltődtünk. Ha magam lettem volna, lett volna az három-négy is...

Gazdagabbak lettünk némi nemezelőgyapjúval, egy gyöngyszövőkerettel, és sok-sok kedves pillanattal, találkozás élményével. Ja, és két Juhizs-puszival is. :-)))

Hazafelé megbeszéltük, hogy jövőre csak a nagylánnyal megyünk föl vonattal, de a meglepi sajtosnudli-vacsora (köszi, mami:-) ) mellett már a többieknek is visszajött a kedvük, feltéve ha hűvösebb lesz....

...és így holnap mehetek varrásilag is töltődni! :-)

Egyéb kreatívkodások

A múlt héten a délutános munkahelyem elég laza volt, így belefért egy kicsi magánzás is.

Egyik nap az előzőleg lemorzsolt levendulát rostáltam át a jóóó kis patikai szitasorozaton.
Egy másik napon gyertyát öntöttem.

Még régebben vettem hobbiboltos gyertyaöntő formákat, a laborban volt infralámpa, megfelelően kiképzett edények, szűréshez gézlap.

Otthon szinte mindent szelektíven gyűjtünk, így a gyertyaféléket, mécsesmaradványokat is egy külön pléhdobozban tároltuk. Volt benne színes tortagyertya, számos tortagyertya, viaszlapból sodort gyertya, húsvéti körmenetes gyertya beleragadt alufóliával, színezett díszgyertyák végei.
Mindent összeöntöttem egy patendulába, felolvasztottam, átszűrtem és mehetett a formába. A sokféle színű maradékoktól szép fahéjas színe lett.

A következő próbálkozáskor az elmúlt évek adventi koszorúinak gyertyamaradékai lesznek soron. Szeretnék majd színek szerint is rétegezni, esetleg illóolajat is belecsempészni! :-))
(a jövő héten ismét ott délutánozok....)


Ui: ha valaki az olvasóim közül már próbálkozott gyertyaöntéssel, szeretném, ha jelentkezne! Lennének hozzá kérdéseim a tapasztalatairól. Főleg arról, hogy az alját hogy lehet szépre megcsinálni...

Kicsi a világ....

1. 
   A múltkor, mikor a nagylány által diktált tolltartót készítettem, kaptam egy kedves kommentet:
   Anyu nevében írok:Először is Boldog Születésnapot Kívánunk Mindketten!Másodszor én vagyok a szóban forgó "osztálytársa" Orsinak és egyben a gyönyörű tolltartó BOLDOG tulajdonosa...:) Nagyon szépen köszönöm ...és gratulálok a határidő betartásához.. Üdvözlöm Orsit is,remélem jól telik a vakáció...:) Mit ne mondjak, meglepődtem! :-))
2. 
   A minap a Meskán megvették az egyik kedvenc shibori-festett anyagomat. Az adatokból kiderült, hogy egy városban lakunk... A levélváltás után pedig az is, hogy 1-2 évig szomszédok voltunk (társasház van mellettünk, max. látásból ismerem az ottlakókat).
   A személyes találkozás után az is kiderült, hogy ő a "látásból ismerem" kategóriába tartozott.
   Merthogy mostmár a kedves ismerőseim sorát gyarapítja. :-))

5 táska (egy kis helyzetjelentésbe ágyazva)

A múlt hét elején megrendelés érkezett.
Éppen ráértem, csak

• 1 nap helyettesítés*


• 25%-os gyereklétszám otthon


• 1 diplomaosztó Pesten


• néhány utolsó láda felszámolása festés után


• sőt jut eszembe,még Marcit is eladtuk 2 napra a keresztszülőkhöz, így az egyik "szabadnapunkon" strandoltunk Cserkeszőlőn
  
• vasárnap estig a kultúraquiltnek is el kellett készülnie

... szóval csupa láblógatás.

A szabásminta és az alapanyag is a megrendelőtől érkezett, így tkp. szalagmunka volt a táskák összeállítása. Sőt, varrtam már vagy 10-et az elmúlt év folyamán.
A fedlapok díszítése viszont már testhezállóbb volt. Volt benne egy kis újítás, színben illő apróvirágos anyagot tettem az applikációk alá.

A dolog egyetlen aprócska szépséghibája az alapanyag milyenségéből fakadt, a plüss és a mikrokord vagy két kiló szöszt engedett magából, mire elkészültem velük. Volt külön varrósruhám is...

* A helyettesítés szépen kezd beindulni (mint "új életem" egyik iránya), pedig még körbe se jártam a patikákat, hogy ajánljam magam. A héten pl. hajnalban kezdtem az egyik helyen, délben átsasszéztam egy másikra, 5-re otthon is voltam....

"Új életem" másik iránya, ami még titkos, már egy kicsit döcögősebben halad a kibontakozás felé.... (azért majd még erről bővebben is mesélek, addig csak furdalja az oldalatokat a kíváncsiság!)

Magyarul szokás szerint zajlik a zélet. :-)

Dubrovniki emlék

A kultúraquiltek utolsó fordulójára a téma szabadonválasztott volt. A kedvenc helyem.

A feladat nem volt egyszerű, mert hála az égnek az elmúlt néhány X-ben volt alkalmam sokfelé eljutni Európa egyik-másik szegletében: vízpartra, hegyekbe, híres és kevésbé híres de nagyon hangulatos városokba, eldugott falvakba.
Hát akkor legyen a víz. De miért is?

A víz. Örök szerelem.

9 évesen voltam először tengerparton, amit aztán jónéhány követett (még boldogult lánykoromban...). Sátor a tengerparton, önellátás gázrezsóról, csomagból, a pótkerék köré öntött krumpli, konzervkaja. Egy hálózsáknak nekem még mindig "tengerpart"-illata van. Kabócák cirpelése, fenyőillat, a soha-nem-perzselő forróság, az esti langymelegben a séta a szomszéd kisvárosban, kikötőben.

Búvárkodás. Egyszer még 40 méter mélyre is lejutottam.

Aztán a tenger másik arca. Dániában 6 éve járt a foltvarró csoportunk, akkor láthattam azt a "másik fajta" tengert. Homokdűnék, magas part. Ennek a hangulata köszön vissza számomra az előző keresztszemesemben. (most nézem, kész állapotáról nincs is fotó)

.

Jöhetnek az édesvizek.

.

A folyó, tetején egy kenu. Mindig középen ültem, hála a balkezességemnek. Tökéletes hely, nem kell kormányozni, se ütemet diktálni.

A mosoni-Duna - természetesen felfelé - a zegzugos kacskaringóival (még Bős előtt...), a nagy-Duna Győrtől Mohácsig.
Sokszor álmodom még most is , hogy ütemre húzom a lapátot, s csendben siklunk a fűzfák alatt.

.

Uszoda. A szélső pályákon kicsiknek úszótanfolyam, valahol ott kapálózik Vera is. Én nézem a mennyezetet (a gerincem miatt gyak. csak háton úszom), lélekben éppen egy táskát vagy neszesszert tervezek.

.

Szóval ennek a VÍZnek állítottam emléket a kultúraquiltemben.

.

Ui.: a képek a lányaim múlt heti nagyszülős kiruccanásán készültek. Cseppet sem voltam irigy.

Ádehogy! :-)

Vasárnap este első mondatuk, miután kiszálltak az autóból: apa, jövőre oda megyünk családi kirándulásra. Pont.

.

A búvárkodós csajszi A kicsi, ezért kellett idénre megtanulnia úszni. :-) Naná, hogy rózsaszín gumicipőben....

.

(Ötödször szerkesztem újra, de a fránya entereket figyelmen kívül hagyja. Nem akarnám pedig ilyen tömörre a szöveget. - most ütöttem közéjük pontot. Hátha.)

Életjel és helyzetjelentés

A lakásból már kivonultak a mesterek (és inasaik...).

A garázsból már bevonultak a ládák, dobozok, apróságok és egyébségek.

De sajnos maguktól nem akarnak a helyükre menni....

A festők holnap a garázsba fognak bevonulni.

A nappaliban/és konyhában már nem csak lóugrásban lehet közlekedni.

Mutatnék képet a 40 szál vörös rózsámról, amit szerdán kaptam, de az akkuk lemerültek, és a töltők valahol... vannak...
Mesélnék is erről a negyvenségről, de nincs egybefüggő nyugis fél órám, hogy rendezzem a gondolataimat.

Holnap délelőtt nagylány összeszedése a táborából, ebéd szarvaspörkölt ismerőséknél, délutánra vééégre nekem is lesz Rosalie Quinlan-könyvem (ha elmegyek a foltvarró körbe - bár készülni nem tudok; vajh miért?).
Vasárnap pedig a negyvenség miatt nagycsaládi ebéd ITT. Valahol a rumli közepén....

Mondtam már, hogy szeretem, ha zajlik az élet? Meghogy szeretem a nagycsaládot? :-))) De tényleg!

Ha már rózsás képem nincs, akkor mutatok olyat, amit még nem láttatok:
A képen az iskolaév utolsó előtti estéjén készült tolltartó. Nagylány megígérte osztálytársnak. Anya ült a gépnél, nagylány válogatta/adogatta a csíkokat, aztán diktálta az öltésminták sorszámát, sárkányka meg varrt. Utolsó napra csak elkészült... Ez most nem rajtam múlt! :-))) Mármint a határidő szoros betartása.


Jók legyetek, varrjatok sokat, majd még jövök... (most meg megyek. Aludni.)

Hadiállapot

...tört ki nálunk.


Végre (?) megérkeztek a festők, hogy a lakás egyik felét és annak külsejét egy kicsit kicsinosítsák. Eddig a szobákban dolgoztak, most folyosó/lépcsőház/mosókonyha kombó következik.

A szobák tartalmát még el tudtuk valahogy pakolni, de a kinti cuccok a földszinten a nappali/ebédlő maradék négyzetméterein landoltak. Lóugrásosan tudunk közlekedni....

A szobákat már lehet takarítani. A nagylányok természetesen mikor vannak táborban?


Bingó. :-)))) Ezen a héten (is). Annyira még futotta a drága idejükből, hogy a színeiket kiválasszák. (Igaz, az egyikük itthon alszik azért...)
Vasárnap jöttek meg egy bicajos táborból. Anya mint a güzü mosott (a pakolás mellett), másnap reggel a nagylány bájosan megegyezett a festőkkel, aztán loholtunk a vonatra felpakolni őt meg a csomagjait. Most egy hétig rophatja a népit - mármint a táncot...
Az ovist nagy előrelátóan gonosz anya módjára bennhagytam az intézményben. Most jobb neki ott, és én is nyugodtabb vagyok így. Elég egy gyerek most láb alá.


De azért szépülünk. Selejtezünk, ritkítjuk a holmik sűrűségét, ami nagyon régóta aktuális volt már.

Néha jut egy pici idő a virtuális világomban is körülnézni, örömködni új babáknak, gyönyörködni szebbnél-szebb alkotásokban, álmodozni az én új alkotásaimról is.

szövött cimke

Segítségre lenne szükségem!

Ha valaki már készíttetett szövött bevarrható cimkét, és meg volt elégedve a kivitelezővel, kérem ne kíméljen, és ossza meg tapasztalatait (és a címet is) velem! :-)

Előre is köszönöm!

Irattartó

Hasonlít a 36Évi-féle papírzsepi-tartóhoz, mégis teljesen más! :-)))

A kedves megrendelő valami olyant szeretett volna, de zárhatót, nem középen a nyílás, meg a hátsó kis rekeszben egy plusz zsebecske.

Így az eleje fedlapot felhajtva egy cippes részt találunk, mögötte pedig egy nyitott rekeszt.


Miután teljesen átdolgoztam a szabásmintát, elkészült a MŰ, Ginánál megtaláltam, ami nekem kellett (volna).

Pedagógusnap - kipipálva

Elkészültek végre az ajándékok. Két osztályban vagyok SzMK-ás, mindkét helyen elvállaltam az ajándékokat. Osztálypénzből finanszírozzuk, így nekem is jó bolt. Persze kedvezményesen számolok ám! :-)

Az érdekesség a dologban az, hogy a két nagylánynak néhány tanára közös. Tehát nem kaphat mindenki ugyanolyat. Próbáltam arra is figyelni, hogy egy adott tanár(nő) a két különböző osztálytól stílusban, színben harmonizálót kapjon. A "fontosabbaknak" kicsit komolyabb, a heti fél-egy órában tanítóknak egyszerűbb jut.

És akkor a bemutatkozás:

Hajtogatott papírzsepitartók filc-applikációval.

Kétrekeszes irattartók "maradékos" módra - lilák,

és zöldesek...

A múltkor már mutatott ceruzatartó-kezdeményekből ezek lettek.

És együtt az összes.


Te melyiknek örülnél a legjobban, ha a lánykáimat tanítanád? :-))

Maradt még pluszban néhány, ők mennek a Meskára.