Halottak napja

Jól kihúzódott most nekünk az emlékezés.
Szombaton temető otthon, vasárnap temető itthon.
Hétfőn temetés, férjem rokonságából.
Kedden az újságban a gyászhírekben egy betegünk, akinek 2 hete készítettem törzsvásárlói kártyát.
Ma megint temetés, kisnagylány osztálytársának édesanyja. Hétfő reggel kaptuk a hírt, azóta rajtam a döbbenet. 3 évvel idősebb nálam. Rák, áttét. Szinte szimbiózisban éltek kettesben anya és lánya. Rokonság, apa nemigen. Van ugyan egy nővére, aki mostanában szült, de a harmadik városban élnek. Mi lesz veled Rebeka?
Zsidó szertertás szerint temették. Ilyet se láttam még. Számunkra szokatlan jelek, jelképek. Kevesen voltunk, annak is legalább fele a kislány osztálytársai + szülei.

Varrni kéne, de semmi erőm hozzá. Apa is külföldön van a héten. Azért csak kierőlködök magamból némi kis napsugarat.

És az élet meg tovább.