Anyáknapi ajándék

Év elején kezdtem el azt a Bonnie-féle takarót, aminek a készülését nyomon követhettétek. Az első és második részét már olvashattátok. Most jöjjön a harmadik, befejező epizód.

Ott hagytuk abba, hogy bezsebeljük a dicséreteket. Ezután kitaláljuk a keretet, ami nálam egy apróvirágos bordó anyag volt. Innen a szokásos műveletek, hátlap földre leterít, bélés rásímít, címlap a tetejére. Gombostűzés, hogy jól rögzüljön a 3 réteg, és a tűzés.

Ebben a konkrét esetben annyi volt az aprócska változtatás, hogy nem flízt, henem egy régi megkopott plédet tettünk bele bélésként. Amiből az az aprócska következmény származott, hogy baromi nehéz lett....
Így a megálmodott szabad gépi tűzés helyett csak egy kis árokban tűzést kapott. A varrógépet kiraktuk a nagyasztalra, én egyik oldalról toltam és varrtam. Anyu szembe ült velem és egyenletes sebességgel húzta maga felé a MŰvet.

A szegőpánt felvarrása már ehhez a tortúrához képest gyerekjáték volt.

Ezután a kis drágám még meglátogatta a régiós kiállítást, majd anyáknapján (ill. utána egy héttel - így jár, aki csavarog...) átadtuk a naaaagy meglepetést! :-))))



Ezek után úgy döntöttem, hogy a másik plédre mégsem a kék hegyeim fognak kerülni, hanem csak kedves, de egyszerű nagy négyzetek. Ééés az is csak csomózásos tűzéssel rögzítve. Úgyse csinyátam még olyat..... Majd. Egyszer. Talán. Sorrakerül.

Ugyanis a héten jönnek a festők, komplett külső és belső festés a ház egyik (régi-új) felén. És sose vezényeltem még le ilyet háziasszonyként.