Elkészült!!!

...végre teljesen a tengerparti keresztszemes! Nagyon szerettem csinálni, sok mindent tanultam belőle. Ez volt az első szett. És ő is csak azért, mert egy bolt bezárt, és előtte féláron árusítottak ki mindent... (Mondtam már hogy sóher vagyok? :-)) Elsősorban a "van"-ból szeretek dolgozni.)

Eddig saját összevadászott fonalból, összevissza anyagokra dolgoztam.
Rengeteg gyöngyfonalat kaptam nagymamámtól és anyósomtól, akik régebben kalocsait hímeztek. Ennek megfelelő volt a színösszetétel is. Veszegettem hozzájuk más árnyalatokat is, ha éppen úgy kívánta a minta, de sohasem passzolt igazán a tervhez.
Az anyagok méterárus kongré (?), szélte-hossza nem egyezett, torzította a mintát. Illetve panama, vagy hogy is hívják, amit két szálával kellett venni - a szakkifejezéseket se tudom, annyira kibic vagyok ebben a témában....

Szóval teljesen új volt volt ez a szett-dolog, hogy minden elő van készítve, hogy semmi más dolgom nem volt, csak varrni. Eleinte nem éreztem igazán kreatívnak, szolgai másolásnak tűnt, főleg a foltvarrás után, de hihetetlen módon megnyugtatott, kikapcsolt. Aztán ráéreztem az ízére. Már gondolkodom a következő témán!
(Julcsi, várom a címedet, mert postáznám végre a nyereméyedet!)

Miután a kép elkészült, jöhetett a következő a nemvarrós listámról, Martimez PIF-es redwork-je. Ez is egyfajta első a sorban, ez az első hímzőkeretes varrászatom. Ég és föld a markolászóshoz képest! Kiválóan űzhető beszélgetés, gyerek-kikérdezés, verstanulás, hangszer-gyakoroltatás közben, tévézéskor. Itt még annyit se kell figyelni, mint a xszemnél.

Szombaton zsúrt rendeztünk Orsinak. Ennél a korosztálynál már csak a kajáltatás volt az én dolgom, nem volt szükség "animátorra". Így ültem a nappali sarkában, és bökögettem, amikor éppen elvoltak magukban! :-))))

Ezután a Noé bárkája project következik, természetesen hímzőkerettel. Azt viszont gyöngyfonallal varrom, mert az van....