2008. okt. 30.
Pesten jártam....
Bár éppen most 7 éves (Pfaff tiptronic 2030), és ez a 3. nagytakarítás nála. Elvarrt már néhány kilométer cérnát...
Jártam a Meseboltban is, meg az Aréna kiadónál megvettem a 4 Tildás könyvet egyben, akciózva 8000 ft! volt együtt. Még a hülyének is megéri, hát még nekem! :-))) Kreatív hobbis mesegyapjú is került a szatyorkámba, és a végén a jól megérdemelt Ikea. Itt elsősorban ötletet gyűjtöttem, mert a kicsi lassan kezdi kinőni a szekrénykéjét, de a lakás mar teli van, így erősen sakkozni kell a bútorokkal, ha a tiéd lesz ez, akkor én megkapom azt, nőnek az igények. Hiába no, ahol már kamaszodó kishölgyek is vannak! :-)))
A gyerekek tegnap óta mamáznak. Furcsa volt most este a csendes ház. Ilyen lesz majd, ha már újra csak ketten leszünk?
Saját munkáról fotó most nincs, viszont a legutóbbi foltos találkozóra elhozta az egyik "tanfolyami hallgatóm" :-)) a már elkészült munkáját. Nagyon szép lett, a szélén a tűzés külön piros pontot kapott.
2008. okt. 28.
Idill - gondolatok egy autóban ülve
Figyeljük az előttünk lévő autót, és kettőt is mögöttünk. Nehéz sötétben konvojban haladni. A kicsik azonnal elpillednek, ahogy a kocsi elindult, a nagyokkal még beszélgetünk. Magyar-szlovák viszonyról, Trianonról, nem tudom, értik-e, megértették-e. Néha én is olyan bizonytalan vagyok, hogy jól látom-e a dolgokat. Aztán ők is elpillednek. Körülöttünk csend, csak egy kis magyar népzene szól a CD-ről. Lenn a völgyekben apró falvak fényei pislákolnak. Érdekes így kívülállóként elsuhanni fölöttük. Mindig is szerettem éjszaka autózni, vonatozni. Egy kicsit kívül téren és időn. Talán valamelyik költő írt erről nagyon szépen, de már nem emlékszem.
Négy család, 13 gyerek. A legkisebb és a második legnagyobb az enyém. Egy korosztály (5 és 13 év között), unoka-, kereszttesók, osztálytársak. Kihasználjuk a hosszú hétvégét, szállásunk egy volt református népiskolában, Komjátiban van.
Meglátogattuk a Szlovák-paradicsomban a Hernád-áttörést, majd egy patak medrében felkapaszkodtunk, és vissza egy másik úton. Volt, amikor erősen elgondolkodtam, hogy jó döntés volt-e ekkora gyerekekkel eljönni. A Hernád fölött egy sziklafalon, a szikla szinte kifelé dől, fémtálcákon állva, kezemben egy majdnem ötéves keze, a többi kölkemet nem is látom, na ekkor majdnem kitört rajtam a pánik. Nagyon féltem, igazán nem is tudom, mitől...
A patakmeder már sokkal vidámabb volt. Kicsi volt a víz, gyakran tényleg a mederben mentünk, kőről kőre. Létrákon, farönkökön kapaszkodtunk egyre feljebb, hogy aztán újra lefelé menjünk, immár az autókhoz.
Megérte.
Az autó kanyarog tovább, kiérünk a hegyből. Felettünk kivilágított gyönyörű vár, másnapi célpontunk: Krasznahorka büszke vára. Belefér majd még a szádelői völgy is, igazi gyerekparadicsom, lehet patakparton vizezni, sziklácskákra mászni. (Ez egy felülnézeti kép, mi csak lent jártunk.)
Lassan hazaérünk. Indulhat a nemes versengés a férfiak és nők között. A fiúk fűtenek be hamarabb a jéghideg vaskályhákba, vagy a lányok készítik el előbb a vacsorát?
Mi nyertünk. :-))
(A képeket a netről vadásztam, mert volt egy profi fotósunk, így mi nem strapáltuk magunkat a kattintgatással.)
2008. okt. 27.
Kipécéztek!
Szabályok:
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.
Tehát akkor hulljon le a lepel rólam! :-)))
1. A hit végigkísérte az eddigi életemet. Mindig fontos volt emellett a közösséghez tartozás. Egyházi iskola, egyetemi közösség - amelyből még most is vannak élő kapcsolataim, ificsoport, házascsoport.
2. A páromat is egy ilyen csoportban ismertem meg.
3. Mindig is nagycsaládról álmodtam, de mivel későn kezdtük, ezért csak 4 gyerekünk van :-))
Sajnos, úgy tűnik, ez a szám már végleges.
4. Szeretek utazni, világot látni, szép tájakat meglátogatni. Ha csak tehetjük, kettesben is megyünk minden évben egy pár napra. A gyerekekkel módszeresen járjuk körbe Magyarországot, mindig más vidéket keresünk föl.
5. Nehezen oldódom egy társaságban, ezért talán zárkózottnak tűnhetek, pedig nem is.
6. Nagyon szeretem a csöndet.
7. A házimunkát nagyon szívesen kiadnám valakinek. Vasalni azért szeretek, meg ha végre nekiállok, akkor még jól is esik, hogy szépül, tisztul a környezetem, de nehezen szánom rá magam.
+1. Ja és alapvetően lusta vagyok...... Sokszor mire rászánnám magam valamire (pl. blogbejegyzés, hozzászólás...) már rég aktualitását vesztette.
Mivel már minden általam kipécézendő emberke kipécéztetett, ezért az én ágamat lezárnám, nem adom tovább a stafétát.
2008. okt. 14.
Japán táska
Ezután nagyon sokat dilemmáztam a széle pánton, mire valahol eldugva rátaláltam erre a fáradt mustáros sárgára. Így utólag úgy látom, tökéletesen illik hozzá.
A két szélét középre hajtva kézzel összevarrtam a két pánt szélén láthatatlanul, csak a kis gallérkát hagytam lifegni.
A fület a Clover kifordító/zsinórbehúzó kütyüje segítségével készítettem, 3-3 (2 fekete + 1 mintás) darabot összefontam, majd a két oldalon rögzítettem.
2008. okt. 7.
Tanfolyam
A téma adott volt - Csodálatos hegyek, anyagcsomagot nekem kellett készítenem. Ennek nem örültem, hiszen nehéz eltalálni gyak. ismeretlen emberkék ízlését, meg hát kell- e mindenkinek? Hát nem kellett... (a maradék a Meskámon megtekinthető - ha már olyan szépen összecsomagoltuk a lányaimmal...)
A technikát már jól begyakoroltam nyáron a kék takarómnál, csak két + mintadarabot készítettem, egy táskának valót, és egy neszesszernekvalót.
Nagyon ügyesek voltak a lányok, szépen dolgoztak. volt aki saját anyagból, volt aki az enyémből. Mindkettőből szép blokkok születtek. Csak a blokk-fázisig tudtunk eljutni, otthon fejezik be (remélhetőleg). A délelőtt második felében a szabad gépi tűzéssel ismerkedtek.
Az egyik résztvevő saját anyagból dolgozott, egy színes és egy egyszínűből. Ezeken próbálgattuk a sokféle elrendezési módot.
Az akkori félkész neszesszert azóta befejeztem. Most először tettem neszibe táskamerevítőt, áll is, mint egy katonatiszt! :-)) Ez egy kicsit módosított minta, valamikor egy papucsot varrtam (majdnem) így, csak most nem csúsztattam el a csíkokat.
Ez pedig egy leendő táska egyik fele. Sikerült szereznem (=turiznom) sokféle jó színű mikrokord inget, ezekből készült.
2008. okt. 6.
Kérdés
HELP!!!
Most, hogy ez a hozzászólás megjelent, azonnal frissült. De régebben nem csak új hozzászólásokkor tette ezt.
2008. okt. 2.
Keresztszemes - idill
Az ölemben egy kép formálódik. Kisgyerekek mennek a tengerpartra. Ahogy egy-egy újabb kicsit elkezdek, rögtön tudom a nevüket is. Nancy, Billy, Henry. Ahogy a ruhájuk redőzik, érzem a szél finom lehelletét az arcomon. Emlékek kavarognak a fejemben. Egyszer jártam az északi tenger partján, Dániában. Ott voltak hasonló dűnék.
Gyerekkori olvasmányélmények, hangulatok, érzések kergetőznek bennem. A tű közben rendületlenül jár. Mellettem papír, ceruza, ha véletlenül napi teendő is betévedne a gondolatok közé, felírhassam.
A játékok. Egy lapát, sárkány. Ennyi is elég a boldogsághoz.
Most az uzsonnás kosárka következik. Vajon mit vihettek magukkal abban a korban? Megcsap a frissen sült kenyér illata.
(Sípol a kenyérsütő, kisült a másnapi reggelink. Mehetek végre aludni.)
A vége felé a rádióban a Danubia zenekar játszik. Csak nem Violini szolgáltatja nekem az aláfestő zenét? Érdekes így varrni, hogy egy virtuális ismerős majdnem valóságossá válik mellettem.
A végén bemondják, hogy ez év májusi a felvétel. Valószínűleg ő éppen nem játszott. Kár.
(a bejegyzés már vagy két hete várta a sorát a piszkozatok között, de mostanra lett fotó is hozzá...)