Tavaszodik

Tavaszodik lassanként. Virágzik a karácsonyi kaktusz ( :-)  ), az orchidea már harmadszor mióta kaptuk, Vera névnapi ciklámenje még mindig (naná, hogy rózsaszín!!!!).
Sőt a varrógépem körül is nyíltak tulipánok. Egy részük már a postás holló szárnyaira bízatott, a többi ezután megy a Meskára.

Sőt, a tavaszt bizonyítandó, bemutatom kertünk egyik lakójának földi maradványait:

Hosszú hétvége

Erre a 4 napra két programot találtam ki, és hogy eljussak Dobray Zsuzsa tanfolyására, így tegnapra-mára került a két elutazás.

Tegnap strand Cserkeszőlőn -sikeresen abszolválva - a nagy tömeg ellenére is. Az hiszem, azért jelent már sokkal kevesebb megpróbáltatást 1-1 ilyen nap, mert hála az égnek elég önjáróak a gyerekek. Stabilan úszik mind a négy. Nem kell állandóan a sarkukban ülnünk, punnyadhatunk a termálban nyugodtan. Ha akarnak valamit, úgyis megtalálnak! :-)
Persze az összcsaládi hancúr ki nem maradhat.... és nem maradt ki most sem. :-))

Mára a Mesterségek ünnepe volt a "feladat", több év kihagyás után újra.
Újítás: mindenkinek saját hátizsák, saját vízzel-szendviccsel. Ne engem nyaggassanak minden korty innivalóért... (ötlet bevált, megtartjuk)
A nagyoknak saját telefon, a kicsik zsebében pedig az elérhetőségünk - elkavarodás esetére - hála az Úrnak, most nem volt rá szükség. (2 éve a Savaria karneválon a kicsit a rendőrök hamarabb találták meg mint mi...)

Szóval az ünnep: a pavilonok harmadánál a csapat kétharmada kidőlt. Ketten befejezettnek tekintették a nézelődést, ketten (a két férfi) csak gyorsan át akarták futni a maradék egy részét. Így a haditerv módosult: A két kidőltet leültettük egy árnyékos sarokba, a két fiú miután lefutotta a körét, összeszedte őket és elmentek játszózni meg pihegni a kocsi környékére. Mi pedig a nagylánnyal saját tempónkban nyugodtan, az árusokkal, mesterségbemutatókkal beszélgetve - fogásokat ellesve még bő két órát nézelődtünk, töltődtünk. Ha magam lettem volna, lett volna az három-négy is...

Gazdagabbak lettünk némi nemezelőgyapjúval, egy gyöngyszövőkerettel, és sok-sok kedves pillanattal, találkozás élményével. Ja, és két Juhizs-puszival is. :-)))

Hazafelé megbeszéltük, hogy jövőre csak a nagylánnyal megyünk föl vonattal, de a meglepi sajtosnudli-vacsora (köszi, mami:-) ) mellett már a többieknek is visszajött a kedvük, feltéve ha hűvösebb lesz....

...és így holnap mehetek varrásilag is töltődni! :-)

Kicsi a világ....

1. 
   A múltkor, mikor a nagylány által diktált tolltartót készítettem, kaptam egy kedves kommentet:
   Anyu nevében írok:Először is Boldog Születésnapot Kívánunk Mindketten!Másodszor én vagyok a szóban forgó "osztálytársa" Orsinak és egyben a gyönyörű tolltartó BOLDOG tulajdonosa...:) Nagyon szépen köszönöm ...és gratulálok a határidő betartásához.. Üdvözlöm Orsit is,remélem jól telik a vakáció...:) Mit ne mondjak, meglepődtem! :-))
2. 
   A minap a Meskán megvették az egyik kedvenc shibori-festett anyagomat. Az adatokból kiderült, hogy egy városban lakunk... A levélváltás után pedig az is, hogy 1-2 évig szomszédok voltunk (társasház van mellettünk, max. látásból ismerem az ottlakókat).
   A személyes találkozás után az is kiderült, hogy ő a "látásból ismerem" kategóriába tartozott.
   Merthogy mostmár a kedves ismerőseim sorát gyarapítja. :-))

Hadiállapot

...tört ki nálunk.


Végre (?) megérkeztek a festők, hogy a lakás egyik felét és annak külsejét egy kicsit kicsinosítsák. Eddig a szobákban dolgoztak, most folyosó/lépcsőház/mosókonyha kombó következik.

A szobák tartalmát még el tudtuk valahogy pakolni, de a kinti cuccok a földszinten a nappali/ebédlő maradék négyzetméterein landoltak. Lóugrásosan tudunk közlekedni....

A szobákat már lehet takarítani. A nagylányok természetesen mikor vannak táborban?


Bingó. :-)))) Ezen a héten (is). Annyira még futotta a drága idejükből, hogy a színeiket kiválasszák. (Igaz, az egyikük itthon alszik azért...)
Vasárnap jöttek meg egy bicajos táborból. Anya mint a güzü mosott (a pakolás mellett), másnap reggel a nagylány bájosan megegyezett a festőkkel, aztán loholtunk a vonatra felpakolni őt meg a csomagjait. Most egy hétig rophatja a népit - mármint a táncot...
Az ovist nagy előrelátóan gonosz anya módjára bennhagytam az intézményben. Most jobb neki ott, és én is nyugodtabb vagyok így. Elég egy gyerek most láb alá.


De azért szépülünk. Selejtezünk, ritkítjuk a holmik sűrűségét, ami nagyon régóta aktuális volt már.

Néha jut egy pici idő a virtuális világomban is körülnézni, örömködni új babáknak, gyönyörködni szebbnél-szebb alkotásokban, álmodozni az én új alkotásaimról is.

Úúúújra foltvarrás! :-)

Már nagyon hiányzott az "igazi" alkotás. Visszanéztem a bejegyzéseimet, és utoljára március elején varrtam az ÖKOszatyrokat, azóta semmi említésre méltó.

Dolgozom az "új életemen" :-), két irányba indulok egyszerre, mindkettőhöz van több-kevesebb előkészülnivaló.
Az egyik a helyettesítő gyógyszerészkedés. Végre érvényes a működési nyilvántartásom (aki hasonló cipőben jár, az tudja, hogy nem kispiskóta a HIVATALnál normálisan elintézni), készültek névjegykártyák, összeállt a dossziém mindenféle hivatalos papírral. Számlaképes lettem - ill. a zuram, és ő fog megbízni a munkákkal. :-) Az ő meglévő vállalkozói igazolványára pakoltattunk fel egy csomó új tevékenységet.
Apropó, névjegykártya. Nagyon klassz kis szerkesztőprogit találtam, gyorsan mutatósan el lehet készíteni házilag is.

A másik út maradjon egyelőre meglepetés! :-))) Az sokkal több előkészületet igényel, járatlan még az út, de nagyon élvezem!

Szóval vissza az alkotáshoz. Végre egy csomó elmaradást pótolva (a PIF-ek is már postára adva!!) újra varrhatok saját örömömre. Sógornőm válogatott ki néhány anyagot, hogy azokból hozzak össze egy mappaborítót. Hááát, lecke feladva...
De én szeretem a kihívásokat! :-)

Most itt tartok. Gépi trapuntó kerül középre (ha találok megfelelő mintát).

Téli szünet

Tömény, program- és élménydús 4 napunk volt.

Első nap még autóztunk, a leendő csomagokra gondolva, meg apácska még kiállításra ment. Mi pedig az Ikeába.... A kicsik a gyerekmegőrzőbe (sajna csak 1 órára lehet), a nagyokkal meg belevetettük magunkat az élvezetekbe. Nagylány előadta a vidéki kislány Pesten figurát, a 10 percre eső óhh, ahh, anyanézddeszuper, énisilyetakarok megnyilvánulásai tartottak a végtelenbe....
Azért vásároltunk is . Kaptam néhány átlátszó dobozt, amibe a festős cuccaimat tudom rakni a karácsonyra kapott mosókonyhai polcon, és némi anyagnak látszó tárgyat, leendő "lidis szatyroknak".

Másnap vonat (nagycsaládos lét előnyei, a vonatjegy kvázi fillérekért), tömegközlekedés - ismét vidéki kislány Pesten - effektus... és a Csodák palotája. Ami valóban csoda volt, a délelőtti 2 középiskolás csoporton kívül szinte senki nem volt. Így apa szinte órákig repült a szimulátorral, csak Marcival váltogatták egymást :-)))). Vera úgyszint rengeteget "holdjárózott". Két pillantással bármelyiküket megtaláltam, így nem kellett állandóan a sarkukban loholni, szabadon mozoghatott mindenki.

Köv. nap úgyszint vonat, tömegközlekedés (mert a családos pesti jegy 48 órára szól). János-hegy, Erzsébet-kilátó, Normafa, Széchenyi-hegy - ééééés hóóóóóó. Bónusz, hogy egy rokonlátogatás is kipipálva.

Uccsó nap azért csak feredőztünk, Kiskunhalason a nagyszülőkkel együtt családi kollektív láblógatás. Anyu hozta az ebédet, így fejedelmi kiszolgálásban volt részünk.
Mindig tudtam, hol jár a kisnagylány, mert a gipszes keze meredezett ki a vízből.... .-)))) Még a szabadtéri forróba is ki-kiszaladtunk.
Sőőőt, a legvégén szüleimnél (a szomszéd faluban, akarom mondani városban...soha nem fogom megszokni) még gyertyás torta is várt a mindjárt kilencévesünkre!

Pest képekben

...szóval amikor a múlt héten a varrógépet a szakszervizbe kellett vinni, korábban odaértem, így "kénytelen voltam" (gépestül) átsétálni a szembenlévő olcsó méteráruba.
Itt került a táskámba a hímzett vékony anyag(nak látszó tárgy), és egy vastag műbőrszerű steppelt valami, amiből majd táskát szeretnék. Hozzá bélés, és egy kis darab organzaszerű valami, amiből a Colette-féle kosárkákat készítettem.

A gép leadása után átsétáltam a West-end-be, megkerestem az Éva kézimunkát. Amit, mint a fenti kép mutatja, sikeresen megtaláltam...

A Meseboltban muszáj volt vennem filceket, ragasztós flízt, és néhány japán valamit (asszem mások anyagnak hívják :-)) )
Még itthon felírtam a színátmenetes cérnáim kódjait, így célzottan tudtam kiegészíteni a készletet, ill. a fogyóban lévőket pótolni. Bizony, már fogyott el néhány spulni! Pedig csak spéci helyekre használom őket.

Már megint

...Pesten jártam.

Történt ugyanis, hogy a múlt hét szokás szerint jó zsufira sikeredett ( pesti kedves kiállításnéző vendégek :-)), gipszelés ketteskének + foghúzás fogszabályozóhoz úgyszint neki, pénteken monstre farsang - erről majd még bővebben - , vasárnap este + éjszaka hármaska megfigyelése, hogy lett-e agyrázkódása vagy egyéb komoly baja a homlokára "került" cca 1 centi magas púpja miatt - nem lett...).
Mindeközben várt rám jónéhány táska, azaz amennyit csak el tudok készíteni szombatig. Kilencet szabtam ki, folyamatosan, párhuzamosan készítgettem, és amikor a végső tűzések jöttek (volna), Sárkányka úgy döntött, nem szeretne minden öltést megvarrni, néhányat kihagy... Dísztűzésnél, pelenkaöltéses rátétnél.... Aztán még többet. Pénteken a 9/10-ig elkészült tatyókat (7 darabot) átadtam a megrendelőnek, hogy ő fejezze be. A maradék kettő kiszabva vár még mindig. Ha tudnék káromkodni, itt már erőteljesen mondogattam volna...

A "poén", hogy szerdán tudatosult bennem, hogy a Kultúraquiltes határidő nem 15., hanem 6.- azaz péntek. Helyből passzoltam most hétfőre. A gép ezt az anyagot se szerette, így újabb passzolás és mára lezsíroztam egy pesti fuvart + szakszervizt.
Diagnózis: a tűrúd törése (repedése?). Nem két fillérért a terápiát is megkapta Sárkányka.
S míg vártam, hogy elkészüljön, futottam egy kört a környező boltokban, és vettem néhány textilnek látszó tárgyat.
(ugyanis megfogadtam, hogy idén nem veszek új anyagot, így ezek amiket hazahoztam, csak annak látszanak....)
Ezenkívül színátmenetes cérnát, ragasztós flízt, mert még sose próbáltam, egy keresztszemes készletet, és ha már így belejöttem a hímzésbe, aidát is.
Mutatnám őket, de naná hogy mostanra merült le mindkét garnitúra akku....

Holnap Argentína, holnaputántól meg egy izgalmas szünet következik. Hó messzi van, kihagyjuk. Víz a gipszeskezű miatt kimarad, így mit lehet februárban csinálni? Csavarogni...
Egy nap Ikea, egy nap Csodák palotája vonattal, tömegközlekedéssel, egy nap rokonlátogatás, velük kis kirándulás a Budai-hegyekben úgyszint vonattal, tömegközlekedéssel.
Szóval ez a hetünk se lesz láblógatós. :-)))))

Kanadából érkezett

....valamikor a hetvenes években ez a két takaró/pléd. Odaszakadt dédapám új családja küldte a csomagot, vagy nagymamám hozta, amikor meglátogatta az édesapját? Nem emlékszem már.

Gyermek- és ifjúkorom meghatározó darabjai voltak. Nem ágy leterítésére használtuk, hanem délutáni sziesztákhoz. Pihe-puha csendespihikhez. Nem pizsamás betegségekben, lábadozáskor. Tévénézéshez.

Kétoldalt a szélükön volt vagy 10 centi széles szaténcsík. Méretük kb. 170x180.

Mostanáig folyamatosan használatban voltak. A szatént már le kellett vágni, úgy kirojtolódott.
Anyu kért rá pw. borítást, illetve hogy ez legyen a bélése az új takaróinak. Becsomagolom gyerekkorom egy darabkáját...


Ezeken az "Anyutakaró"-kon dolgozom. Eltekintett tőle, hogy a karácsonyfa alatt legyenek :-)))
A 2. számúra a kék hegyeim fognak kerülni.


(13 éve ilyenkor csendes vasárnap volt. Magányosan és fájdalmasan vajúdtam életemben először. Estére született meg Orsi. Az elsőszülött....:-))) és néptáncos, és fuvolás és balettos és mostanában nagggyon kamasz :-))) )

Hogyvagyok

Mivel már többen is kérdeztétek, hogy akkor mi is van, hát a következő van:
A patika, ahol kezdtem szeptemberben, egy lánchoz tartozik, akik akartak egy másikat, kisebbet is nyitni kies városunkban még az ősszel. Ez csúszott, és mostanra úgy döntöttek, hogy a válság miatt mégse nyitják meg a másikat. Embereket viszont már úgy vettek fel, hogy oda is. Tehát az egy patikában dolgoztunk mindannyian. A végleges döntés után viszont már nincs szükség (a vezetőség és nem a főnököm szerint!) ennyi emberre, így a félállásút (azaz engem) és a nyugdíjas asszisztenseket "létszámleépítettek".
Most a felmondási időmet töltöm jan. végéig, aztán majd meglátjuk.

Éppen dec. közepére érett meg bennem, hogy jó volt visszatérni, belerázódtunk, úgy tűnt, jó helyet fogtam ki.

Még elvileg 3 évig itthon lehetek főanyaként, mellete talán kiváltva a vállalkozóit (hogy számlaképes legyek) helyettesítést vállalnék. Vagy keresek új helyet. Vagy a főfőnökség belátja, hogy mégis kell egy fél gyógyszerész, és visszavesznek. Vagy nem tudom...

(és most megyek migrént kúrálni - úúúútálom... kisnagylány már ment iskolába, jobban lett)

Zongora szól

...a szomszéd szobában.

Nyárra volt feladva egy darab (Kabalevszkij: Novella) kisnagylánynak, aki természetesen aug. 31-én állt neki ismerkedni a darabbal. Az első iskolai héten minden este vagy egy órát ültem mellette, hogy a tanárbácsi elé már legalább egy kis tudással kerüljön. Átlagban naponta 15-ször hallottam tőle: anya, ezt NEM LEHET eljátszani, ezt én NEM TUDOM.... aztán csak kialakult valahogy.

Ma délután az iskolában vegyes tanszaki koncert lesz, Mikulás "tiszteletére". Ő is szerepel ezzel a darabbal. (mármint a lányom, nem a Mikulás! :-))) )

(engem meg zavarjatok el varrni!)

A blogolók tízparancsolata

Most találtam:

1. Ne helyezd a blogodat a tisztességed elé!
2. Ne tedd bálvánnyá a blogodat!
3. Ne használd a képernyő adta névtelenséget bűnre!
4. Az Úr napján ne blogolj!
5. Tiszteld blogozó felebarátaidat, jobban, mint önmagadat, és ne tulajdoníts nagy jelentőséget hibáiknak!
6. Mások becsületében, jó hírében vagy érzéseiben kárt ne tégy!
7. Ne használd a netet arra, hogy gondolatban házasságtörést kövess el vagy tűrj!
8. Ne lopd el felebarátod blogjának tartalmát!
9. Ne tégy blogger felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!
10. Ne kívánd felebarátod blogját! Elégedj meg a sajátoddal!