2009. júl. 31.

5 táska (egy kis helyzetjelentésbe ágyazva)

A múlt hét elején megrendelés érkezett.
Éppen ráértem, csak
  • 1 nap helyettesítés*

  • 25%-os gyereklétszám otthon

  • 1 diplomaosztó Pesten

  • néhány utolsó láda felszámolása festés után

  • sőt jut eszembe,még Marcit is eladtuk 2 napra a keresztszülőkhöz, így az egyik "szabadnapunkon" strandoltunk Cserkeszőlőn
  • vasárnap estig a kultúraquiltnek is el kellett készülnie

... szóval csupa láblógatás.

A szabásminta és az alapanyag is a megrendelőtől érkezett, így tkp. szalagmunka volt a táskák összeállítása. Sőt, varrtam már vagy 10-et az elmúlt év folyamán.
A fedlapok díszítése viszont már testhezállóbb volt. Volt benne egy kis újítás, színben illő apróvirágos anyagot tettem az applikációk alá.



A dolog egyetlen aprócska szépséghibája az alapanyag milyenségéből fakadt, a plüss és a mikrokord vagy két kiló szöszt engedett magából, mire elkészültem velük. Volt külön varrósruhám is...




* A helyettesítés szépen kezd beindulni (mint "új életem" egyik iránya), pedig még körbe se jártam a patikákat, hogy ajánljam magam. A héten pl. hajnalban kezdtem az egyik helyen, délben átsasszéztam egy másikra, 5-re otthon is voltam....

"Új életem" másik iránya, ami még titkos, már egy kicsit döcögősebben halad a kibontakozás felé.... (azért majd még erről bővebben is mesélek, addig csak furdalja az oldalatokat a kíváncsiság!)

Magyarul szokás szerint zajlik a zélet. :-)

2009. júl. 29.

Dubrovniki emlék

A kultúraquiltek utolsó fordulójára a téma szabadonválasztott volt. A kedvenc helyem.

A feladat nem volt egyszerű, mert hála az égnek az elmúlt néhány X-ben volt alkalmam sokfelé eljutni Európa egyik-másik szegletében: vízpartra, hegyekbe, híres és kevésbé híres de nagyon hangulatos városokba, eldugott falvakba.
Hát akkor legyen a víz. De miért is?



A víz. Örök szerelem.

9 évesen voltam először tengerparton, amit aztán jónéhány követett (még boldogult lánykoromban...). Sátor a tengerparton, önellátás gázrezsóról, csomagból, a pótkerék köré öntött krumpli, konzervkaja. Egy hálózsáknak nekem még mindig "tengerpart"-illata van. Kabócák cirpelése, fenyőillat, a soha-nem-perzselő forróság, az esti langymelegben a séta a szomszéd kisvárosban, kikötőben.

Búvárkodás. Egyszer még 40 méter mélyre is lejutottam.


Aztán a tenger másik arca. Dániában 6 éve járt a foltvarró csoportunk, akkor láthattam azt a "másik fajta" tengert. Homokdűnék, magas part. Ennek a hangulata köszön vissza számomra az előző keresztszemesemben. (most nézem, kész állapotáról nincs is fotó)
.
Jöhetnek az édesvizek.
.
A folyó, tetején egy kenu. Mindig középen ültem, hála a balkezességemnek. Tökéletes hely, nem kell kormányozni, se ütemet diktálni.
A mosoni-Duna - természetesen felfelé - a zegzugos kacskaringóival (még Bős előtt...), a nagy-Duna Győrtől Mohácsig.
Sokszor álmodom még most is , hogy ütemre húzom a lapátot, s csendben siklunk a fűzfák alatt.
.
Uszoda. A szélső pályákon kicsiknek úszótanfolyam, valahol ott kapálózik Vera is. Én nézem a mennyezetet (a gerincem miatt gyak. csak háton úszom), lélekben éppen egy táskát vagy neszesszert tervezek.
.
Szóval ennek a VÍZnek állítottam emléket a kultúraquiltemben.
.
Ui.: a képek a lányaim múlt heti nagyszülős kiruccanásán készültek. Cseppet sem voltam irigy.
Ádehogy! :-)
Vasárnap este első mondatuk, miután kiszálltak az autóból: apa, jövőre oda megyünk családi kirándulásra. Pont.
.
A búvárkodós csajszi A kicsi, ezért kellett idénre megtanulnia úszni. :-) Naná, hogy rózsaszín gumicipőben....
.
(Ötödször szerkesztem újra, de a fránya entereket figyelmen kívül hagyja. Nem akarnám pedig ilyen tömörre a szöveget. - most ütöttem közéjük pontot. Hátha.)