Szóval az úgy volt...

hogy adódott néhány szabadnapom a múlt hét végére és erre a hétre. Mivel van két vásárra is felkérésem, ezért gőzerővel kell(ene) kihasználni azokat a napokat, amikor nem két helyen dolgozom egész héten.
Lista elkészít, rajta "termékek", darabszámok. Kezdjük az elején, "főzzünk" szaloncukrot"!

Fél (!!!) óra múlva sárkányka meghal. Varrógép se ide, se oda nem mozdul. Kétségbeesett telefonok, hátha megússzuk a pesti fuvart. Beszorult az orsó, a helyi szaki nem vállalja, mert az elektronikához is hozzá kell nyúlni.
Irány Pest, a gyönyörű napfényes szombatban. Mivel a gép javítására két órát szántak, így - ha már lúd, legyen kövér - én a Meseboltnál kiszálltam, zuram vitte be a gépet a tetthelyre.

Első állomás szerzeményei alant láthatók.

A Mesebolt után még mindig volt szabadidőm, meglátogattam a Szt. István körúti műintézményt is (ahol a Foltvarázsos anyagok találhatók) . Szegény eladósrác nem győzte hordani a végeket (tekercseket? vagy mi a szaknevük). Húsznál megálltam......

Jutalmul még könyvet is választhattam! :-))

(egyetlen szerencsém, hogy számlára tudok vásárolni a váll.-hoz - különben érte volna megjegyzés a ház elejét... :-)) )

Mire itt is fizettem, elkészült a gép, visszasétáltam, zuram már ott várt. Ott is vásároltam, s egy órával később már itthon is voltunk.

Apropó: Pfaff-osok! Tud-e valaki zsinórozó talpról a géphez, amivel szabad gépi tűzés közben lehet zsinórt felvarrni - mert mintha valakitől hallottam volna, de a boltban nem ismerték....

......aztán itthon rájöttem, ha nagyon sokfélét akarok varrni, ahhoz végre rendbe kéne tenni a 2 szekrénynyi anayagomat..... de ez majd a holnapi esti mese lesz!

SMS-ek

(főszereplő: gyerek1, 13 és fél éves
apropó: észtországi "cserekirándulás" A Csiperó keretein belül. Kétszer 1700 km buszon, szállás a tavaly vendégül látott gyerekeknél, program: koncertek pl. a Zeneakadémiájukon, bemutató kóruspróbák, kirándulás, élő tévéshow-ban nézőként részvétel, meg még ami 5 napba belefér)

09.19. 12.00 telefon: most értünk a határhoz

09.20. Jó reggelt! Már Litvániában vagyunk. Jól aludtam... A buszon nem bírok enni. Szép vasárnapot! PUSZI: ORSI :-)

09.21. Sziasztok! Tallin nagyon szép. Hárman kerültünk egy családhoz. Fáradt vagyok, de jól érzem magam. SOK PUSZI: ORSI

09.23. EMAIL
sziasztok!
tök jo minen csak sokat esik az esõ.megneztük Tallint, gyönyörü.Sok kepem van rola. Sajnos az elemeim nem nagyon birjäk. Vettem egy polot es egz karkötõt(delutan shopping volt a varosban).
a lekvar kibirta az ajändekokat mär odaatuk. Két lannyal vagyok együtt egy olyan csalädnäl, akiket eddig nem ismertem. De nagyon kedvesek. 7 gyerek es egy oriäsi häzuk van. Mi egy kishäzban lakunk az udvaron . volt mär egy koncertünk es meg hätra van kettõ fontos. jol erzem magam csak sokszor ehes vagyok.A jo reggeltektõl szinte rosszul leszek.Sokat ugrälunk a trambulinon(ätm.: 5m).midjärt fürdök es fekszek. Jo ejt. ORSI

09.26. Hello mindenkinek! Elindultunk hazafelé. Most még jól vagyok, csak egy kicsit fázom. Holnap találkozunk. Puszy: ORSI

09.26. 16.40 Nagyon hiányoztok! Alig várom, hogy hazaérjünk. Nem érzem jól magam köztük. Eddig végig aludtam az utat. NAGYON HIÁNYOZTOK! Orsi ;-(

09.27. 17.20 Sziasztok! SK-ban vagyunk.Elvileg 10-fél11 körül érünk haza. Légyszíves csinálj valami nagyon finomat, pl. tojásos nokedlit (most azt kívánom), vagy amit szeretek, csak csinálj valamit, mert éhes vagyok. ..... Elölre is köszi: ORSI

09.27. 20.50 Legfrissebb info: Mezőkövesdnél dugó.... és holnapra nincs kikérő, suliba menni kölll.....

Befejezések

Múlt héten végre sikerült annyira jutnom a rámolással (én is szállok... I'm flying....), hogy a varrógépem megközelíthetővé vált.
A képen felül látható két színes "valami" fedlapja 3(!!!!) hónapja várt időre és ihletre. Végre elkészültek.
Az egyik egy babatakaró, majd ha átadtuk, akkor mutatom teljes egészében.
A másik az GYES utáni új életem második lábához szükséges. Időközben az egyik -a patikai helyettesítés - annyira beindult, hogy erőst gondolkodóba estem, belefér-e a kiscsalád mellett még a varrós vállalkozás is.

A fehér legalul egy "mozgalmi" zászló (60x90), aholis középen egy embléma van, alul-fölül a régió két városának neve.

Nem akartam rátétes betűket készíteni, legyen hát tűvel rajzolt. Itthon éppen csak vastag flízem volt, arról meg elfelejtkeztem, hogy sárkányka nem szeret szabadgépitűzni vastag alapon....

Cca 2 órám ment el bontásra, ill. betűnként (9+12) másfélszer szakította el a cérnát.

//: ....agyvíz felforr, cérna újrafűz, varr. Elszakad, ... ://

Lehet, hogy rátétesen hamarabb meglett volna....

Ma levágtam 6 ujjat

.....merthogy a kicsifijjamnak nem volt elég inge. Mármint rövidujjú.

Szóval a mi iskolánkban nem egyenköpeny van, hanem egyenkéking. Ami nem teljesen egyen, de ing (blúz) legyen, meg világoskék. Meg be legyen gombolva. Az enyémek télem-nyáron a rövidujjút preferálják. Amikor kell, hosszú fölsőt vesznek alá.
Tehát a fijjam. Tavaly még volt 3 rövidujjú, de év végére egyre apadt ez a szám.... Viszont hála az angolturik jó hosszúujjú kéking-ellátottságának, ilyenből volt egy csomó. Így a tavaly leamortizáltakat ma átalakítottam (ááá, dehogy, ez még nem az utolsó pillanat volt....)

Végre dolgozott sárkányka (alias Pfaff) is, pedig már azt hittem világgá bujdokol nagy mellőzöttségében! :-)

3 éve készítettem a nagylánynak ill. az oszályának naplóborítót. S milyen előrelátó voltam, hogy római számmal dolgoztam?! Pár perces munkával minden évben egy osztállyal feljebb léptethetem az amúgy már kicsit kopottka borítót.
(jut eszembe, mindjárt kiszedem az áztatóból és kimosom, hogy reggelre megszáradva vihesse)
...és egy reggeli pillanatkép ...csak úgy....

Ó de jó is, hogy nem kell már taxit játszanom naponta min. kétszer! :-) (amíg be nem jön a rossz idő...)

Még gyertyák

Annyira belejöttem, hogy amíg volt alapanyag, abba se hagytam! .-)))

Legjobban azok tetszenek, amelyikbe kis darabkákat tettem, és úgy önötttem föl a folyékon viasszal.

Hosszú hétvége

Erre a 4 napra két programot találtam ki, és hogy eljussak Dobray Zsuzsa tanfolyására, így tegnapra-mára került a két elutazás.

Tegnap strand Cserkeszőlőn -sikeresen abszolválva - a nagy tömeg ellenére is. Az hiszem, azért jelent már sokkal kevesebb megpróbáltatást 1-1 ilyen nap, mert hála az égnek elég önjáróak a gyerekek. Stabilan úszik mind a négy. Nem kell állandóan a sarkukban ülnünk, punnyadhatunk a termálban nyugodtan. Ha akarnak valamit, úgyis megtalálnak! :-)
Persze az összcsaládi hancúr ki nem maradhat.... és nem maradt ki most sem. :-))

Mára a Mesterségek ünnepe volt a "feladat", több év kihagyás után újra.
Újítás: mindenkinek saját hátizsák, saját vízzel-szendviccsel. Ne engem nyaggassanak minden korty innivalóért... (ötlet bevált, megtartjuk)
A nagyoknak saját telefon, a kicsik zsebében pedig az elérhetőségünk - elkavarodás esetére - hála az Úrnak, most nem volt rá szükség. (2 éve a Savaria karneválon a kicsit a rendőrök hamarabb találták meg mint mi...)

Szóval az ünnep: a pavilonok harmadánál a csapat kétharmada kidőlt. Ketten befejezettnek tekintették a nézelődést, ketten (a két férfi) csak gyorsan át akarták futni a maradék egy részét. Így a haditerv módosult: A két kidőltet leültettük egy árnyékos sarokba, a két fiú miután lefutotta a körét, összeszedte őket és elmentek játszózni meg pihegni a kocsi környékére. Mi pedig a nagylánnyal saját tempónkban nyugodtan, az árusokkal, mesterségbemutatókkal beszélgetve - fogásokat ellesve még bő két órát nézelődtünk, töltődtünk. Ha magam lettem volna, lett volna az három-négy is...

Gazdagabbak lettünk némi nemezelőgyapjúval, egy gyöngyszövőkerettel, és sok-sok kedves pillanattal, találkozás élményével. Ja, és két Juhizs-puszival is. :-)))

Hazafelé megbeszéltük, hogy jövőre csak a nagylánnyal megyünk föl vonattal, de a meglepi sajtosnudli-vacsora (köszi, mami:-) ) mellett már a többieknek is visszajött a kedvük, feltéve ha hűvösebb lesz....

...és így holnap mehetek varrásilag is töltődni! :-)

Egyéb kreatívkodások

A múlt héten a délutános munkahelyem elég laza volt, így belefért egy kicsi magánzás is.

Egyik nap az előzőleg lemorzsolt levendulát rostáltam át a jóóó kis patikai szitasorozaton.
Egy másik napon gyertyát öntöttem.

Még régebben vettem hobbiboltos gyertyaöntő formákat, a laborban volt infralámpa, megfelelően kiképzett edények, szűréshez gézlap.

Otthon szinte mindent szelektíven gyűjtünk, így a gyertyaféléket, mécsesmaradványokat is egy külön pléhdobozban tároltuk. Volt benne színes tortagyertya, számos tortagyertya, viaszlapból sodort gyertya, húsvéti körmenetes gyertya beleragadt alufóliával, színezett díszgyertyák végei.
Mindent összeöntöttem egy patendulába, felolvasztottam, átszűrtem és mehetett a formába. A sokféle színű maradékoktól szép fahéjas színe lett.

A következő próbálkozáskor az elmúlt évek adventi koszorúinak gyertyamaradékai lesznek soron. Szeretnék majd színek szerint is rétegezni, esetleg illóolajat is belecsempészni! :-))
(a jövő héten ismét ott délutánozok....)


Ui: ha valaki az olvasóim közül már próbálkozott gyertyaöntéssel, szeretném, ha jelentkezne! Lennének hozzá kérdéseim a tapasztalatairól. Főleg arról, hogy az alját hogy lehet szépre megcsinálni...

Kicsi a világ....

1. 
   A múltkor, mikor a nagylány által diktált tolltartót készítettem, kaptam egy kedves kommentet:
   Anyu nevében írok:Először is Boldog Születésnapot Kívánunk Mindketten!Másodszor én vagyok a szóban forgó "osztálytársa" Orsinak és egyben a gyönyörű tolltartó BOLDOG tulajdonosa...:) Nagyon szépen köszönöm ...és gratulálok a határidő betartásához.. Üdvözlöm Orsit is,remélem jól telik a vakáció...:) Mit ne mondjak, meglepődtem! :-))
2. 
   A minap a Meskán megvették az egyik kedvenc shibori-festett anyagomat. Az adatokból kiderült, hogy egy városban lakunk... A levélváltás után pedig az is, hogy 1-2 évig szomszédok voltunk (társasház van mellettünk, max. látásból ismerem az ottlakókat).
   A személyes találkozás után az is kiderült, hogy ő a "látásból ismerem" kategóriába tartozott.
   Merthogy mostmár a kedves ismerőseim sorát gyarapítja. :-))

5 táska (egy kis helyzetjelentésbe ágyazva)

A múlt hét elején megrendelés érkezett.
Éppen ráértem, csak

• 1 nap helyettesítés*


• 25%-os gyereklétszám otthon


• 1 diplomaosztó Pesten


• néhány utolsó láda felszámolása festés után


• sőt jut eszembe,még Marcit is eladtuk 2 napra a keresztszülőkhöz, így az egyik "szabadnapunkon" strandoltunk Cserkeszőlőn
  
• vasárnap estig a kultúraquiltnek is el kellett készülnie

... szóval csupa láblógatás.

A szabásminta és az alapanyag is a megrendelőtől érkezett, így tkp. szalagmunka volt a táskák összeállítása. Sőt, varrtam már vagy 10-et az elmúlt év folyamán.
A fedlapok díszítése viszont már testhezállóbb volt. Volt benne egy kis újítás, színben illő apróvirágos anyagot tettem az applikációk alá.

A dolog egyetlen aprócska szépséghibája az alapanyag milyenségéből fakadt, a plüss és a mikrokord vagy két kiló szöszt engedett magából, mire elkészültem velük. Volt külön varrósruhám is...

* A helyettesítés szépen kezd beindulni (mint "új életem" egyik iránya), pedig még körbe se jártam a patikákat, hogy ajánljam magam. A héten pl. hajnalban kezdtem az egyik helyen, délben átsasszéztam egy másikra, 5-re otthon is voltam....

"Új életem" másik iránya, ami még titkos, már egy kicsit döcögősebben halad a kibontakozás felé.... (azért majd még erről bővebben is mesélek, addig csak furdalja az oldalatokat a kíváncsiság!)

Magyarul szokás szerint zajlik a zélet. :-)

Dubrovniki emlék

A kultúraquiltek utolsó fordulójára a téma szabadonválasztott volt. A kedvenc helyem.

A feladat nem volt egyszerű, mert hála az égnek az elmúlt néhány X-ben volt alkalmam sokfelé eljutni Európa egyik-másik szegletében: vízpartra, hegyekbe, híres és kevésbé híres de nagyon hangulatos városokba, eldugott falvakba.
Hát akkor legyen a víz. De miért is?

A víz. Örök szerelem.

9 évesen voltam először tengerparton, amit aztán jónéhány követett (még boldogult lánykoromban...). Sátor a tengerparton, önellátás gázrezsóról, csomagból, a pótkerék köré öntött krumpli, konzervkaja. Egy hálózsáknak nekem még mindig "tengerpart"-illata van. Kabócák cirpelése, fenyőillat, a soha-nem-perzselő forróság, az esti langymelegben a séta a szomszéd kisvárosban, kikötőben.

Búvárkodás. Egyszer még 40 méter mélyre is lejutottam.

Aztán a tenger másik arca. Dániában 6 éve járt a foltvarró csoportunk, akkor láthattam azt a "másik fajta" tengert. Homokdűnék, magas part. Ennek a hangulata köszön vissza számomra az előző keresztszemesemben. (most nézem, kész állapotáról nincs is fotó)

.

Jöhetnek az édesvizek.

.

A folyó, tetején egy kenu. Mindig középen ültem, hála a balkezességemnek. Tökéletes hely, nem kell kormányozni, se ütemet diktálni.

A mosoni-Duna - természetesen felfelé - a zegzugos kacskaringóival (még Bős előtt...), a nagy-Duna Győrtől Mohácsig.
Sokszor álmodom még most is , hogy ütemre húzom a lapátot, s csendben siklunk a fűzfák alatt.

.

Uszoda. A szélső pályákon kicsiknek úszótanfolyam, valahol ott kapálózik Vera is. Én nézem a mennyezetet (a gerincem miatt gyak. csak háton úszom), lélekben éppen egy táskát vagy neszesszert tervezek.

.

Szóval ennek a VÍZnek állítottam emléket a kultúraquiltemben.

.

Ui.: a képek a lányaim múlt heti nagyszülős kiruccanásán készültek. Cseppet sem voltam irigy.

Ádehogy! :-)

Vasárnap este első mondatuk, miután kiszálltak az autóból: apa, jövőre oda megyünk családi kirándulásra. Pont.

.

A búvárkodós csajszi A kicsi, ezért kellett idénre megtanulnia úszni. :-) Naná, hogy rózsaszín gumicipőben....

.

(Ötödször szerkesztem újra, de a fránya entereket figyelmen kívül hagyja. Nem akarnám pedig ilyen tömörre a szöveget. - most ütöttem közéjük pontot. Hátha.)