Életjel és helyzetjelentés

A lakásból már kivonultak a mesterek (és inasaik...).

A garázsból már bevonultak a ládák, dobozok, apróságok és egyébségek.

De sajnos maguktól nem akarnak a helyükre menni....

A festők holnap a garázsba fognak bevonulni.

A nappaliban/és konyhában már nem csak lóugrásban lehet közlekedni.

Mutatnék képet a 40 szál vörös rózsámról, amit szerdán kaptam, de az akkuk lemerültek, és a töltők valahol... vannak...
Mesélnék is erről a negyvenségről, de nincs egybefüggő nyugis fél órám, hogy rendezzem a gondolataimat.

Holnap délelőtt nagylány összeszedése a táborából, ebéd szarvaspörkölt ismerőséknél, délutánra vééégre nekem is lesz Rosalie Quinlan-könyvem (ha elmegyek a foltvarró körbe - bár készülni nem tudok; vajh miért?).
Vasárnap pedig a negyvenség miatt nagycsaládi ebéd ITT. Valahol a rumli közepén....

Mondtam már, hogy szeretem, ha zajlik az élet? Meghogy szeretem a nagycsaládot? :-))) De tényleg!

Ha már rózsás képem nincs, akkor mutatok olyat, amit még nem láttatok:
A képen az iskolaév utolsó előtti estéjén készült tolltartó. Nagylány megígérte osztálytársnak. Anya ült a gépnél, nagylány válogatta/adogatta a csíkokat, aztán diktálta az öltésminták sorszámát, sárkányka meg varrt. Utolsó napra csak elkészült... Ez most nem rajtam múlt! :-))) Mármint a határidő szoros betartása.


Jók legyetek, varrjatok sokat, majd még jövök... (most meg megyek. Aludni.)