Én elmentem a vásárba...

és már meg is jöttem belőle.

Ott hagytuk abba, hogy este lett és reggel és felvirradt az első vásári napom. Ahogy benépesültek körülöttem a termek, a folyosók, a környező épületek a vásárosokkal, a beszélgetések alatt kiderült, hogy nem vagyok jó helyen. A kézművesek egy másik épületben voltak, amelyikben én voltam, ott a "bazárosok" voltak. Tetejében egy tanterem belső sarkába voltam bedugva. Nagyon sokan a nézelődők közül csak bekukkantottak a terembe, engem és a portékámat meg se látták Vagy ha igen, ezen a helyen ez nem érdekelte őket.
Másnap-harmadnap már kicsit többen voltak, akik hozzánk ( a teremben szalmás/csuhés/mézeskalácsosokkal voltam együtt) is benéztek.....

....mert ezt látták az ajtóból.

Azért panaszra semmi okom, dícséretből, elismerésből vagy fél évre valót betankoltam.... :-))) Ha én Márta néni lennék, most jól bekategorizálnám a látogatókat, de nem vagyok, így csak néhány gondolat:

Szinte mindenki tudta, mit lát, és én már ezt is eredménynek tudom be.

• Nézd, pecsvör!
• Látod, ez a foltvarrás.
• Tudod, a szomszédban a Mari néni is csinált már ilyet!
• Emlékszel, én is próbáltam már egy takarót varrni!
• ..bár elhangzott egy "pontvarrás" és valami a rongyokkal is kapcsolatban :-)

Természetesen jutott minden napra néhány nagyon kedves beszélgetés is, akiket valóban érdekelt, hogy mi ez, mennyi a munka benne, miből dolgozom. Tipikus kérdés volt, hogy honnan van ennyi időm, főleg, amikor a gyerekek létszámát is megtudták! :-)

Tartottam gyorsított középhaladó tanfolyamot, amikor különböző apróbb techikai fogásokat magyarázgattam, javasoltam elkezdett munkák folytatásához módszereket.

• Volt, aki ezt visszautasította. :-) Történt ugyanis, hogy a szaloncukrot vizslatta valaki, hogy hogy a csudába is kéne összerakni. Felajánlottam, hogy elmondom a méreteket, ne szenvedjen majd otthon az arányos kialakítással. Szinte sértődötten utasította vissza, ki tudja azt ő találni egyedül is.No comment.
• Volt, aki azért vett meg 1-1"mintadarabot" az aprókákból, hogy könnyebb legyen visszaemlékeznie, ha meg akarja varrni. Érdekes, egyáltalán nem sajnáltam. Volt már téma valahol, hogy ez milyen izé dolog. Engem nem zavart, sőt örültem, hogy új ötleteket adhattam neki.

Itt debütált a cégérem, amit a fejlécben és a honlapon is láthattok. :-) Nagyon örültem, hogy a névjegykártya és a csomagzáró etikett is időre elkészült, hogy teljes legyen az összhang, és profi (legalább) a kinézet.

Elég nehéz volt "berendezni" a sarkot, hisz ez alapjában egy tanterem (anno a magyartermünk volt...), estlegesek az egymás ellé helyezések, nehézkes volt a falra rögzítés.

Tapasztalatszerzésnek kiváló volt ez a vásározás, jólesett a 3 gyerekmentes nap is. Anyukám meg folyamatosan kényeztetett. Reggel ébredés utáni hátmasszírozás (elszoktam az otthoni ágyaktól...), ebéd frissen főzve helyszínre szállítva, egyik este meg HALÁSZLÉ!!!! - csak hogy kibírjam karácsonyig a köv. halászléig!


A sok-sok megmaradt munkát pedig folyamatosan pakolom a Meskára! :-)))

Iglice Foltműhely

....nyitogatja kapuit! :-))))

Örömel értesítem minden kedves (és kedvetlen) olvasómat, hogy hosszas előkészületek és vajúdás után megnyitja - virtuális - kapuit kis műhelyecském, az Iglice Foltműhely.

Nézz körül nálam, időzz a galériában, idézd föl emlékeidet és tedd föl kérdéseidet, ha tudok, nagyon szívesen segítek! :-)

Az elkövetkező 3 napban személyesen is találkozhatunk az előző bejegyzésben már hirdetett keceli virágkiállításon.

(most megyek vásározni, este jövök élménybeszámolni....)

Meghívó

ide! :-))


Még nyár végén vetette föl édesanyám, hogy hazajöhetnék a Virágkiálításra kiállítani/árulni/vásározni. Mivel nem csak a patikai helyettesítés szerepelt középtávú terveim között, hanem a foltvarrás mint vállalkozás beindítása is, így ez kiváló lehetőségnek mutatkozott. Nosza, vágjunk bele!
Elkezdtem kiépíteni az árukészletet, de mennyit? melyik modellekből? kis- vagy nagyszériás? Röpködtek a kérdések, dilemmáztam. Az időm meg közben vészesen fogyott, amiről a bőséges helyettesítenivaló is gondoskodott....
Aztán csak összeállt egy kisebb mennyiség, és ma reggel végre hazaérkeztem. Délután berendezkedés - bőséges kiállítanivalót is hoztam, és holnap indul a nagy megmérettetés! :-)))


Szóval:

SOK SZERETETTEL VÁROK MINDENKIT A "PIROS ISKOLA" EMELETÉN A 26. TEREMBEN PÉNTEKTŐL VASÁRNAPIG!

Aki még nem járt Kecelen virágkiállításon, és ideje engedi, ne hagyja ki! Gyönyörű virágkompozíciók, kötészeti versenyek, és mindenféle árusok - virágosok és "bazárosok" találhatók 3 hatalmas iskolaépületben + 1 sportcsarnokban! Programok a kicsiknek! Fazekasremekművek (már láttunk néhányat, tényleg nagyon szépek), rengetegféle különleges cserepes virág - az egyik iskolaépületben csak ők vannak.

Izgatottan és várakozással tekintek az elkövetkező néhány nap elébe......

Nevet változtattam....

két kis légypiszok került az első két nevem közé.

Ugyebár a diploma mellé eddig automatikusan csak az orvosok és a jogászok kapták meg a doktori címet. Aztán egyszercsak kitalálták az okosok, hogy járjon biz ez a gyógyszerészeknek is. De ne csak a frissen végzetteknek, hanem - kérésre - az öregebbeknek (khmmm...) is.

És hosszas vacilla után ma végre elintéztem. Ha már úgyis mentünk a nagylánynak első személyit csináltatni (hogy szalad az idő!), egy sorbanállással megúsztuk.
Pechemre az útlevelet nyáron újíttattam meg, így azt hagytuk. A személyi és a jogsi összesen 8000-be fájt, az egyetemtől 10000 körül kapnék díszes doktori oklevelet.

Megér nekem ez a két betű ennyi pénzt? Egyáltalán nem érzem magam többnek/másnak. A foltvarrós névjegykártyámon nem is fogom feltüntetni.

Az aláírásom ráadásul olyan ronda lett, kétszer akartak új papírt adni, próbáljam meg újra.... Iszonyat, mennyire elfelejtettem kézzel normálisan írni.
Emlékezve Márta néni szösszenetére, a frizurámmal se strapáltam magam, úgyis mindegy hogy nézek ki olyan lehetetlen fotókat tudnak készíteni. Mindezek tetejébe a hajpántot is ki kellett venni a fejemből, és aki ismer, az tudja, hogy az tartja össze a fejemet....meg rajta a hajamat...

Azt se tudom, még hány helyen kell kérelmezni/módosítani/bejelenteni/informálni a T. hatóságot.

Szóval ez történt ma.

Haladó tanfolyam

Szombaton ólomüveg-technikát tanítottam az érdeklődő és igen lelkes klubtársaknak.
Ismerkedtünk a pántkészítés rejtelmeivel, a ferdepántkészítő kütyüvel, sőt gombostűk segítségével is megtanultunk ilyet készíteni.
Nem kész anyagcsomagok voltak, hanem mindenki szabadon garázdálkodhatott a festett anyagaimból, amit nagy örömmel tettek meg a lányok! :-))
Nagyon ügyes volt mindenki, de - szokás szeint - túlterveztem magunkat, így a második (nagyobb) project csak félig készült el.


Először kétoldalas ragasztófátyollal és egyenespánttal dolgoztunk....

...aztán "freezer paper"-rel és síma ragasztós vetexre rögzítettük egy kép alkatrészeit. 4 képet vittem, 3 lett a befutó, azokból dolgozgattak. Ehhez már bóti anyagot is vittem. Nagyon szép színösszeállítások születtek.

Sajnos a fekete ferdepántolásra már nem maradt idő....

... de remélem, ügyesen befejezik! :-)

(most szombaton a klubfoglalkozáson is okítok egy érdekes új technikát)

Készülődés

Finisében van a "titkos project", remélem 2-3 héten belül elkészül.... :-)))

Ehhez fotóztunk tegnap délelőtt egy ismerősünkkel, míg a többiek Decathlonost (futottak) bicajoztak és görkoriztak. Holnap kapom meg a szerkesztett képeket.

Ez itten egy elkapott pillanat:

(éppen az egyik első takarót, amit az akkor 6 éves nagylánynak készítettem, hozom fotogén állapotba...)

...s előtörtek az emlékek: 2001 novemberben kaptam meg a Pfaffot (tiptronic 2030), utána januárban volt Orsi 6. szülinapja, akkor kapta. Ez volt az első komoly munkám az új géppel, gépi applikáció, spéci tűzés, felső anyagtovábbítás - jól vizsgázott.
A takaró meg azóta is jó szolgálatot tesz, még mindig bírja a gyűrődést.

Határtalanul

...van most Pesten a várban (országos foltvarró kiállítás + a Magyar Foltvarró Céh 20 éves jubileuma).

Idén ismét nélkülem kénytelenek megrendezni. Pedig az úgy volt kérem szépen, hogy

• én szépen kiveszem itthon az őszi rendes szabadságomat, és
• felvonatozok a foltos társakkal,
• ott fent jól kigyönyörködjük, kipletykálgatjuk magunkat,
• kiürítjük a pénztárcáinkat
• talákozom az indexes topikosokkal és egyéb szívemnek kedves ismerősökkel
• és jól felöltődve este szépen hazavonatozok.

Aztán elővettem az összes matematikai tudásomat, osztottam-szoroztam az időmet, a házimunkát, a gyerekekkel való eltöltendő minőségi időt - és úgy döntöttem, maradok - mármint itthon. Legalább hétvégén legyek főállású anya.

Ugyanis ha ez ember lánya élete párja éppen munkát keres, az ember lánya meg annyit dolgozhat, amennyi megkeresése csak van - akkor az ember lánya elvállal mindent, ami a józan ész határain belül van. Ebből kifolyólag vagy reggel nem látnak, vagy este, heti 1x pedig csak este 7 után érek haza két patika után (hajnal fél hattól).

De amikor a legkisebb megkérdezi az apjától, hogy ugye holnap este végre látjuk anyát, akkor az ember lánya szíve nem kicsit fáj. Amikor kész tényként beszélnek a Decathlonos futásról, és már mindent lerendeztek vele kapcsolatban - amiről én még nem is hallottam, akkor egy kissé kívülállónak érzem magam. Amikor a vidéki mamát kell hívni mert a zuram elmegy két napra és én máshogy nem tudok menni dógozóba, a házbeli mama meg friss visszérműtött akkor egy kicsit elgondolkozom - valóban ezt és így akartuk?

De ha egyszer annak a patikának ilyen lehetetlen a nyitvatartása (6-22, bár a betegek ennek nagyon örülnek), és én kellek nekik a többiek szabadságolása idején, hát legyen. Amíg a zuram nem talál munkát, talán kibírjuk. Aztán majd lazítok, és újra főmami leszek. Csak minél hamarabb legyen már!

Párhuzamosan persze készül a vállalkozásom is, meg elvileg 4 hét múlva egy vásárban az asztal túlsó oldalára ülök - és halvány lilám nincs, hogy mennyi minden legyen az asztalon, és azokat mikor állítom elő...

Szóval ezért kénytelenek nélkülem találkozni a többiek a Várban.

Virág-takaró

Férjem családja apai ágon igen terjedelmes.

Anyósomék tízen voltak testvérek, a Virág-família. Páromék 14-en unokatestvérek. Közülük a legfiatalabbnak a sorban idén tavasszal született első gyermeke, a 24. a harmadik generációban.

A kicsilány keresztneve édesanyja vezetékneve lett, Virág. :-)))

Naszóval, neki készült ez a kis takaró. És azért nem tipikus kislányszínekkel, hogyha lesz majd fiútestvére, neki is jó legyen...

A mintával alapost póruljártam. Az anyuka kérése valamilyen "darabokból készült", hagyományos pw. volt, nem kifejezetten babás mintás.

Én éppen szerettem volna kipróbálni a Bonnie-féle ananászmintát úgy, hogy a színek csoportosítva vannak. Dolgoztam már ezzel a mintával, a csoportban is tanítgattam, közel áll a szívemhez.

Végül nagynehezen megszültem. A következő nehéz szülés a keret volt, ill. a bordűrminta. Ez végül a minta közben leeső felezett háromszögekből lett. Sehogy nem találtam megfelelő zöldet a külső keret számára, ami se nem túl sötét, hisz az kell a pánthoz a szélére, se nem túl világos. Aztán a festett anyagaim között találtam rá erre a nagyon kellemes tavaszias zöldre, ami szinte teljesen elfogyott -50x50-es darab volt - pont elég lett.

Az utolsó "szülés" a tűzés volt. 3 hónapig vajúdtam vele. És ez lett belőle:

A közepe - mint egy virág - szirmokat kapott, a sarkok mint a levelek. A keretek bogyózott kukacolást kaptak, 4 pillangóval spékelve.

Miután hétvégén végre átadtuk, ezért végre bemutathatom. A múltkor csak a csüccskét láthattátok! .-))

Fotóztam a fázisokat, majd szülök belőle egy magyarított "tutorialt".

Szortírozás

Ahhoz, hogy nagyüzemben és pörgősen varrjak, már régóta érett egy kis rendrakás az anyagaim között.

Egy kis előtérben van egy polcom, egy kis szekrényem, a hálóban a komód néhány fiókja, a szekrények tetején kosarak, bőröndök, meg még itt-ott elrejtve néhány doboz/láda/kosár. Ezekben még nincs benne a festeni-való Simon-molinó meg a flíz. Mivel a varrógép a nappali-ebédlő között van, a szabóasztalom az étkezőasztal, ezért praktikusan dobozokban tárolom az anyagokat, hogy könnyen ki s behordjam őket.

A kupacok csak egyre gyűltek, már minden kosár tetejét, szabad szekrényfelületet elleptek.

Így kihordtam őket a nappaliba az egyik kanapéra,...

...a másik kanapéra meg az asztalra....

...és még a polcon is maradtak dobozok, amik rendben voltak (ill. maradékosak, amik majd egy újabb fejezet lesz...)

A koncepció az volt, hogy színárnyalatonként csoportosítom őket - ezek a szétszedett ingek-ruhák, ill. a max. 50 centis anyagok.

A kosárban a karácsonyiak, a csizmásdobozban a képes anyagok laknak....

...és egy adag a nagyobb darabokból- ált. turis lepedők, függönyök, néhány alapszínű egyszínű.


Rengeteg olyan anyagom van, ami tizenéve - amikor elkezdtem foltvarrni, még vágyaim netovábbja volt, és természetesen tökéletesen megfelelt az akkori ízlésemnek. De nem kerültek felhasználásra, és azóta is kerülgetem őket. Rengeteget kaptam is - majd te úgyis felhasználod! - felkiáltással. És a gyűjtőszenvedélyemet se sikerült még levetkőznöm....

...folyt. köv. a futottak még kategóriával

Szóval az úgy volt...

hogy adódott néhány szabadnapom a múlt hét végére és erre a hétre. Mivel van két vásárra is felkérésem, ezért gőzerővel kell(ene) kihasználni azokat a napokat, amikor nem két helyen dolgozom egész héten.
Lista elkészít, rajta "termékek", darabszámok. Kezdjük az elején, "főzzünk" szaloncukrot"!

Fél (!!!) óra múlva sárkányka meghal. Varrógép se ide, se oda nem mozdul. Kétségbeesett telefonok, hátha megússzuk a pesti fuvart. Beszorult az orsó, a helyi szaki nem vállalja, mert az elektronikához is hozzá kell nyúlni.
Irány Pest, a gyönyörű napfényes szombatban. Mivel a gép javítására két órát szántak, így - ha már lúd, legyen kövér - én a Meseboltnál kiszálltam, zuram vitte be a gépet a tetthelyre.

Első állomás szerzeményei alant láthatók.

A Mesebolt után még mindig volt szabadidőm, meglátogattam a Szt. István körúti műintézményt is (ahol a Foltvarázsos anyagok találhatók) . Szegény eladósrác nem győzte hordani a végeket (tekercseket? vagy mi a szaknevük). Húsznál megálltam......

Jutalmul még könyvet is választhattam! :-))

(egyetlen szerencsém, hogy számlára tudok vásárolni a váll.-hoz - különben érte volna megjegyzés a ház elejét... :-)) )

Mire itt is fizettem, elkészült a gép, visszasétáltam, zuram már ott várt. Ott is vásároltam, s egy órával később már itthon is voltunk.

Apropó: Pfaff-osok! Tud-e valaki zsinórozó talpról a géphez, amivel szabad gépi tűzés közben lehet zsinórt felvarrni - mert mintha valakitől hallottam volna, de a boltban nem ismerték....

......aztán itthon rájöttem, ha nagyon sokfélét akarok varrni, ahhoz végre rendbe kéne tenni a 2 szekrénynyi anayagomat..... de ez majd a holnapi esti mese lesz!