Kiállítás-megnyitó

Tegnap este ünnepélyesen és hivatalosan is megnyílt az idei tavaszi régiós kiállítás Kecskeméten.

Az ünnepélyességet a zuram fokozta, aki egy verset olvasott fel, mint szegény meggyötört foltvarró-férj.

A hivatalosságot pedig Kacsuk Évi biztosította, aki - többek között Márta néni szösszenetével tarkított - beszédet tartott.
Mindketten (sőt Anikó is, újdonsült csoportvezetőnk) nagyon izgultak, de jól vették az akadályokat, ügyesen, szépen beszéltek aaannyi nő előtt.
Sikerült néhány eddig csak virtuális ismeretséget személyessé változtatni.


Ma pedig egy igen jól sikerült és népes régiós találkozón vettünk részt, remélem mindenki igen nagy megelégedésére. 175-180-an voltunk. 12(?) árus gondoskodott a pénztárcánk kiürítéséről, a roskadásig teli asztal a fogyókúra felfüggesztéséről, és sok régi kedves ismerős a varrás helyetti /melletti beszélgetésről.

100 szónak is egy a vége

Igaz, jócskán elmúlt már húsvét, de még mindig annyira a hatása alatt vagyok, hogy csak megírom ezt a posztot róla. Ha minden igaz, száz szóban! :-)

Pannonhalma, az atyák és testvérek vendégszeretete. Csend, elmélyülés, megtisztulás, kiengesztelődés.
Gyönyörű, fájdalmas, szívbemarkoló liturgia. Gregorián, ősi, kanyargó dallamok, összeszedettség - minden és mindenki a helyén van. Kétszer is alvó gyerek az ölemben. Ülőhelyünk mindig van, látóhely ritkábban.

Séta, beszélgetés, előadások, csoportbeszélgetések, foglalkozások a gyerekeknek is. Kiskamasz viháncolás - hiszen itt új fiúk vannak! :-)))

Menzakaja, elfogadható. Kolesz-szoba, egész vagány.

Tomboló tavasz, balzsamos meleg; színek, illatok orgiája, a levendulamező ígérete.

(látkép a szobánkból)

És a végén a köszöntés:

-Krisztus feltámadott!
-Valóban FELTÁMADOTT!

(Nagycsütörtöktől vasárnapig a kollégium megüresedett helyein + az összes vendégágyon + matracon vendégek laknak, akik elmélyülni, együtt-ünnepelni érkeznek. Össz-családilag most először voltunk.)

Hogyvagyok

Nem tudom, emlékeztek-e még rám? :-)))))))
Szóval vagyok, elég rendesen zajlik az élet, csak nem elsősorban varrós fronton. Olvasni olvasok, kommentelni már kevésbé jut erőm.

Komoly elmaradásom van a PIF-ben, most valahogy jár le az egy év.... :-(((
Ezeket készítem most gőzerővel, mert minél hamarabb szeretnék pontot tenni a téma végére.

Ez egy részletfotó.

Ez a tekercs pedig a kiállításra készült, a határidő előtt egy (!) nappal korábban a helyszínen volt. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen szabályosan csomagoltam őket össze.
Azóta már a kiállítóterem falán függenek a munkáim. Holnap lesz a megnyitó, ahol valami nagyon érdekes fog történni! :-)))))) (most csak furdalja az oldalatokat a kíváncsiság!) -de majd utólag elmesélem....

Nyeremény Lilangnál

Én is beálltam a sorba! :-)))

Jelentkezni itt lehet.

Az blogolásrul....

Mivel régebben (és most is) gondom volt a saját bloglistámmal, azaz nem az aktuális állapotot láttam, így rászoktam mások listáira. Blogra rámentem, listát végigböngésztem, esetleg barangoltam. Valahogy a másokéi mindig frissebbek voltak.

Aztán jött az iGoogle. Kezdtem megismerni a lelkivilágát, lehetőségeit. Beállítottam, kipakoltam rá a G. readert. 90 (!) link került bele folyamatosan. Hurrá, itt a Kánaán! Egy kattintásra értesülök a legfrissebb bejegyzésekről! Mennyi időt spórolok meg!

De. Mivel ilyenkor (ha valaki nem ismerné mert nem használja) fehér alapon csak a szöveg és a kép jelenik meg, se komment se semmi más, ezért:

• Nem tudok egy kattra kommentelni, csak bonyolultabban. Így ez el szokott maradni...
• Sokkal személytelenebb, nem látom a "körítést", a színvilágot, sokszor vissza kell néznem, kinél is járok....
• Volt/van jónéhány olyan blogismerős, akit nem vettem fel a listámba, de másoktól néhanap rájuk pillantottam.
• Volt olyan is, akit elfelejtettem felrakni, és hosszú idő után vált gyanússá, hogy nem olvasok tőle semmit. Hát persze, ha nincs a listán...
• egy csomó játékról lemaradtam, mert azonnal nem kommenteltem, aztán meg elmaradt visszalépni.

Tegnap este egy kicsit körülnéztem más blogjain "személyesen" is, és döbbenten (inkább csodálkozva) láttam, hogy mennyi új és jó és tartalmas blog indult. Teli kommentekkel, pezsgő élettel. De jó lenne őket is követni, meg még másokat is....

Nincs szívem senkit kihúzni a meglévők közül, az időm viszont egyre erősebben véges. És még nem beszéltem a játékokról, díjakról (arról egy külön bejegyzés készül), körkérdésekről.

Hogy lehet ezt a virtuális létet jól kezelni? Ti ezt hogy oldjátok meg?

Tavaszi nagytakarítás

.. készül a varrósdobozomban.

Következetesen mindenhol, ahol nem volt fontos a cérna pontos árnyalata, a régi, pár métert tartalmazó spulnikról használtam a cérnát.

Addig nem is pakolok ki belőle portalanításra, amíg legalább mégennyit el nem használtam.

A hőskor

...avagy én is voltam kezdő! :-))))

Valamikor 98 elején készült ez a falvédő-páros. Frissen költöztünk ebbe a házba, vártuk második gyermekünket, aki készült elörökölni (hogy mondjuk magyarul a múltbéli jövőt?...) a "nagytól" a kiságyat. A nagy ágya a földön egy szivacs lett, és ide kellett valami védő a falra. Frissen szerzett foltvarró tudásommal és - mai szemmel nézve egyáltalán nem foltvarrós anyagokból - frissen szerzett turis és egyéb bontott anyagokból készítgettem papírra varrással.

Talán egy Burdából másoltam néhány motívumot, néhányat én rajzolgattam. Jóval a körkésés vonalzós éra előtt. És jóval az internetes inspirációs dömping előtt....

Aztán felújítottunk, lekerült a falról, bebújt egy dobozba, szinte elfelejtődött.

Most a rokonságban egy másik kisbaba élvezi, nézegeti majd örömmel remélhetőleg.

Befelhősödött...

Miután ezer más feladatom lenne, ezzel haladgatok. Persze, elsősorban azért a darabidőkben, amikor és ahol nem lehet mást csinálni, ez jól leköt. Az ég különösen ilyen volt, visz. nagy pacnik, nem kellett két öltés után a mintaívet böngészni. Érdekes, hogy mivel a felhők félszemekől állnak, mennyire félrehúzzák a mintát. Majd kispannolom....

Körülöttem is gyakran befelhősödött mostanában, keresem-intézem a helyem ebben a nagybetűs életben, amibe végre ki kéne lépni... Nem mintha eddig nem lettem volna benne. :-))Közben meg mintha valaki leszívta volna az összes energiámat, semmihez nincs igazán kedvem, lendületem.

Itt is írni kéne a díjakról, amiket tőletek kaptam, a garázsban végre valami rozsdásat kutatni Kenyához, a pályázatra megtűzni a takaró(ka)t, és mindjárt lejár a PIFem határideje.

keresztszemes - update

Haladgatok vele is, sok újat tanulok közben. Van benne nemcsak 2 szálas, hanem 1 ill. három szálas öltés is. Több mint a fele nem is keresztszem, hanem csak a fele. Jólesik...

Most az eget szeretném készrevarrni, majd a víz következik, és csak aztán a "dzsumbuj" a kerítés környékén...

(...meg egy kis Kenya, meg a kiállítási darabjaim, aminek mindjárt itt a beadási határideje.... ez most tudatosult bennem, a Színfoltok által. Aki megtalál benne, kap egy mezei pirospontot! )

ÖKOszatyrok - most sárgában...

A testük napsárga ikeás vászon, a mintájuk is szívvidító - különösen ebben a szomorkás időben....
(Ők is a Meska polcaira költöztek - hála Istennek az előzőek helyére :-))) )